“Az Úr Krisztust pedig szenteljétek meg a szívetekben. Mindig legyetek készek megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet.” (1Pt 3,15)
Számomra nagyon sokat jelent ez az Ige. Ebben az évben, talán az egyik leginkább nekem szóló mondat a Szentírásban.
Ha Isten erőt ad, minden helyzetben, ahogy az egyik ifjúsági énekünk is kifejezi, akkor nekünk is sikerülni fog mindig, minden időben, mindenféle hangulatban, bármilyen szituációban a bennünk levőről számot adni.
A napokban tekinthettem meg újra a Károli Gáspár életéről szóló előadást, amelynek szinte első jelenete az, hogy bibliafordítónknak el kellett temesse (ő prédikált) saját feleségét és három gyermekét, akik pestisben hunytak el. Belegondolni is szörnyű, emberi erő erre nincs is, ám fentről kapunk emberfelettit. S ha ilyen helyzetben kell felelni, akkor mint egy jó tanuló, el kell azt mondani őszintén.
“Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.” – fogalmazza meg Augusztinus, és éppen a nehézségekben derül az ki, hogy van-e bennünk élő reménység. Az Ige ad receptet is erre, Krisztust kell megszentelni szívünkben, neki dukál az elkülönített hely, nem az anyósülésen, nem a csomagtartóban, hanem a kormánynál. Vele életünk nullája elé is, ha az ő elsősége kerül, jelesre vizsgázunk. Az élet pedig számon fog kérni. Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka