A szigetlankai parókia udvarán gyűlt össze a nyári szünet előtti utolsó nőszövetségi alkalmon a csigázó csapat.
Hétfőn délután, a szokott időben gyülekezett a szigetlankai nőszövetség csigatészta-készítő csapata. A hangulat mindig jó az alkalmakon, a közösség miatt. Ezt, mármint a közösséget, tovább építeni kell és megőrizni, éppen ezért úgy döntöttek, hogy a nyári szünet előtti utolsó alkalmat szalonnasütéssel köti egybe. Együtt énekeltek és Ige is hangzott: “Éjszaka nem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra és napfényre, mert az Úristen lesz a világosságuk, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jel 22,5) ebben a világban azonban szükség van lámpásokra és világosságra. Kétségbeejtően nagy a sötétség sokfelé. Gonoszságot, álságosságot, homályt, érthetetlenséget tapasztalunk, és sokszor az a baj, hogy a saját magunk viselkedésén is. Könnyű belesüppedni a körülöttünk tapasztalt valóságba, de van más lehetőségünk is. Fentről kapott erő a ragyogás. Neked is a szükséged van rá, hogy égj, de ne égj ki, a körülötted levők számára meg egyenesen életszükséglet akkor is, ha nem köszönik meg, akkor is, ha nem veszik észre. Te csak tedd a dolgod, ragyogj, világíts! – szólt a biztatás Rácz Ervin lelkipásztortól.
