“…mint amikor rettenetes dolgokat cselekedtél, amelyeket nem vártunk; leszálltál, és a hegyek megrendültek előtted.” (Ézs 64,2)
A Biblia több helyen ír földrengésről. Nemrég szembesültünk a törökországi és szíriai földrengés hírével, mi is megrendeltünk ennek hallatán és a képek láttán. Rettenetes dolgok ezek, amiket nem vártunk. Imádkoztunk a túlélőkért és a mentőcsapatokért, ugyanakkor felerősödött bennünk a halandóság érzése. És továbbra is imádkozunk azok felépüléséért, akik túlélték a rengéseket.
Öt pusztító természeti erőről tudunk: a vihar, a tűz, az árvíz, a vulkán és a földrengés. Ezek közül, mégha a hegyek is rendülnek meg, a földrengés leginkább arra veszélyes, amit az ember épített. Az összedőlt épületek ölik meg az embereket. Nem ítélkezni szeretnék, de a földrengésben a hazug épületek omlanak össze, és azt mondják, hogy leginkább azok az épületek, amelyekből kipórolják az anyagot, azaz a profitéhség üt vissza. Amit önmagáért építünk, az előbb utóbb ránk omlik. Hol volt ilyenkor az Isten? – kérdezték sokan ebben az időszakban? De a valódi kérdés az, hogy hol volt az ember, aki mindig Bábel tornyát akar építeni? Gyarlók és esendők vagyunk. Háború és földrengés híre is ezt kiáltja bele a világba.
A Biblia azonban ír egy jótékony földrengésről is, ami Jézus feltámadásakor történt. Amikor Isten lerombolta azt, amit a bűn épített. A bűn halált épít, de legyőzetik. Ennek a földrengésnek örülünk, mert tudjuk, hogy mégiscsak van örök élet, van ami megmarad. Isten az általunk emelt falakat dönti össze, de ezáltal börtönből is kiszabadít.
Végül csak az marad meg, amit Isten épít bennem, minden más megrendül. Megrendül sokszor az egymásba vetett bizalom a házasságban, a kapcsolatokban. De ezeket a kapcsolatokat is ehhez érdemes építeni. Az Ő hűsége megmarad. Ez a rendíthetetlen alap. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka