“Így vesszen el, Uram, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében! És béke lett az országban negyven esztendeig.” (Bír 5,31)
Debóra éneke győzelmi ének. Jól is jön ennyi durva történet után egy kis éneklés. Bár nem tudom, milyen lehetett a dallama, a ritmusa ennek a dalnak, de azt gondolom, hogy győzelmi hangulata lehetett és egy egyedi ének volt, nem plagizált. Manapság még több éneket lehet hallani, egy igen jól futó iparággá nőtte ki magát az éneklés: tehetségkutató műsorok érik egymást. Én nem sokat látok belőlük, mert általában szombat este sugározzák őket, én pedig akkor éppen készülök az igehirdetésekre.
Az egyházi élet alapvető eleme az ének. A dicséret, dicsőítés, kórus fontos része az istentiszteletnek. Ismerjük jól Luther Márton gondolatát, miszerint: „Aki énekel, az kétszeresen imádkozik.” Rendkívül fontos tehát számunkra is a felszabadult, győzelmi éneklés. Ráadásul mi a feltámadott Jézus Krisztusról énekelhetünk győzelmi éneket. Ez pedig csodálatos.
Debóra énekének üzenetét szeretném átadni. Az egész ének három részből áll, három párhuzamot lelhetünk fel, és a végén az alapige lehetne a refrén: szeretet mindenek felett. Kontrasztokat látunk a ragyogás énekében.
- Az első 11 versben a szerző párhuzamba, vagyis inkább egymással szembe állítja Isten hatalmát és a nép gyarlóságát. Isten úr mindenek felett. A Zsoltárok könyve 18. fejezetének 10. verse fogalmaz még hasonlóképpen, mint Debóra ebben az énekben: „Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.” Képletesen van előttünk az Isten, aki az eget papírként hajtogatja, de ez azt is jelenti, hogy Ő bontja meg minket tetőként elszigetelő eget, kapcsolatot létesít velünk a hatalmas, ezért áldjuk nevét. Ezzel szemben a nép gyarló módon viselkedik. Rejtett utakon jár, szó szerint és átvitt értelemben is. Az egyenes utcát ellepik a bűnözők, tolvajok, az emberek nem mernek a nyílt utcán menni, ezért rejtett utakat keresnek. Képletesen ez azt jelenti, hogy a kacskaringós utakra alibi van, mert csak így lehet úgymond megélni, érvényesülni, ha az ember ügyeskedik, ahogy az országunkban mondják: descurc És meg is van a magyarázat: hát nem lehet másképp. Pedig lehet. Kálvin János mondta: „Nincsenek olyan rossz idők, hogy az ember becsületes ne lehetne.”
- A második párhuzam már nem függőleges viszonyokat, hanem vízszinteseket taglal. A bátor harcosok kerülnek szembe a gyávákkal. Debóra látja, hogy vannak törzsek, akik elindulnak a harcba (5 törzs), és vannak, akiknek csak a szájuk jár (7 törzs). Ha változást akarunk látni, nem elég csak elgondolni, tenni kell érte. A passzívak csak az elhatározásig jutnak el, legfeljebb bizottságokat alapítanak. Időznek, üldögélnek, elfilozofálgatnak, nyaldossák sebeiket, de semmit sem akarnak tenni. A kommentszekciót elárasztják, de önimádatuk miatt depressziósok lesznek, és ma már így meg is van az alibijük a távolmaradásra. Jó tudni, ha ilyen okoskodó, fontoskodó álláspontot foglalunk el, hogy Isten nélkülünk is megteszi, amit tenni akar, jobb lenne minél hamarabb csatlakozni az Ő seregéhez, mert Ő ma is gyűjti seregét. A kátével együtt vallom: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből,Szentlelke és igéje által, az igaz hitben megegyező, örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.” Én hiszem, hogy nekem van szükségem arra, hogy csatlakozzak ehhez a sereghez.
- Az ének harmadik részében a szerző két asszonyt helyez egymás mellé, párhuzamos képmegosztással. Jáhel bátor nő és a zsarnok Sisera anyja került összehasonlításra, nyilván költői túlzásokkal. Jáhel az első nőnek tett ígéretet erősíti meg cselekedetével, amit a kígyónak mond el az első bűneset után: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (1Móz 3,15) Jahel sátorszöggel és kalapáccsal zúzza szét Sisera fejét, ahogy később Krisztus lép rá a kígyó nyakára: a Sátán tarkóján véres lábnyom van. Sisera anyja azonban totálisan a rossz oldalon áll. Természetesen megsajnáljuk, mert anya, aki várja haza a fiát, de abból látjuk, hogy nem kell őt sajnálni, hogy mivel vigasztalódik. Azzal próbálják feldobni, hogy biztos azért késik a fia, mert zsákmányt oszt, vagy mert rabszolga nőket szerez, szedi az áldozatait. Aki ezzel vigasztalódik, hogy szedi az áldozatait, azt nem kell sajnálni. Bűnhálózatok, pedofilok, emberkereskedők… nem tartoznak a sajnálandó kategóriába. Imádkozni kell értük, hogy térjenek meg, de nem kell megessen rajtuk a szívünk, inkább az áldozataikon. Sisera anyjának és a sikerorientált nevelésének ez lesz a veszte. Isten igazságos.
Debóra énekének refrénje egy ima és egy áldás. Isten igazságának érvényesüléséért és eljöveteléért imádkozik, mint mi az Úrtól tanult imádságban: „Jöjjön el a te országod!” Ugyanakkor bátorítás az Istent szeretőknek arra, hogy ragyogásuk legyen erős, szeretetük legyen hatékony, szelídségük legyen ismert, tisztaságuk vakító fehér, mosolyuk fénylő. A keresztyénség igenis közügy, mert ki világítson ezen a világon, ha nem Krisztus népe? Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy szeretjük az Urat. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka