„Izráel fiai azt tették, amit rossznak lát az Úr. Elfeledkeztek Istenükről, az Úrról, és a Baalokat meg az Asérákat tisztelték. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és kiszolgáltatta őket Kúsan-Risátajimnak, Arám-Naharajim királyának. Izráel fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátajimot. Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz, és az Úr szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otníélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. Az Úr Lelke szállt rá, és így lett Izráel bírája. Hadba vonult, az Úr pedig kezébe adta Kúsan-Risátajimot, Arám királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátajimmal. Így béke lett az országban negyven esztendeig. Azután meghalt Otníél, Kenaz fia.” (Bír 3,7-11)
Az első bíra életével foglalkozunk ezen az alkalmon. Vagyis inkább ő szolgál „ürügyként” arra, hogy végsősoron azzal foglalkozzunk, akire az ő élete is előremutat. Ottniel neve az jelenti, hogy Isten oroszlánja és ráadásul Júda törzséből is származik. Jézus Krisztusról mondja még az az írás, hogy ő a judabeli oroszlán. Ottniel nevében és élete cselekedeteivel is Jézus Krisztusra, a szabadítóra mutat előre.
Életét és cselekedeteire, mint egy matematikai feladat három fő pontjára is rátekinthetünk, azaz beszélhetünk problémáról, megoldásról és eredményről is. Lássuk így ezzel egyetemben a júdabeli oroszlán tetteit is életünkre nézve:
Probléma:
Izrael élete akkor kezd mélybe zuhanni, amikor olyat tesznek, amit rossznak lát az Úr. Nem érdekli őket, mit lát jónak, vagy rossznak az Úr. Az, hogy mit látnak jónak a környező népek, az sokkal inkább érdekli őket. Az ösztönük inkább irányítja őket, mint az, hogy mi lát jónak Isten. De vajon nem ilyen lájkvadászok vagyunk sokszor mi is? Vigyázunk mit veszünk fel, mit vezetünk…, hogy lássák az emberek a státuszunkat. Úgy öltözünk, hogy nehogy rosszallólag szóljanak meg bennünket, mert akkor mi lesz a hírnevünkkel? Nem azt mondom, hogy ne nézzünk ki jól, de már az is jó lenne, ha legalább annyit foglalkoznánk Isten véleményével, mint mások kommentjével.
A probléma itt az is, hogy nemhogy csak rosszat tettek, hanem már el is felejtették Istenüket. Az erkölcstelenség gyönyöre ma is teljesen el tudja venni a figyelmet Istenről. Akkor is ez volt a probléma. Az életnek természetszerűen van egy íve: amikor rendben vagyunk, tudunk evickélni az élet hullámain, nem gondolunk Istenre, amikor baj van, akkor eszünkbe jut. A csillogás és villogás elvakítja istenlátásunkat.
Isten válasza a harag. Haragvó Istenünk van? – teszi fel a mai ember a kérdést erre a kijelentésre. Igen, Ő haragszik, értünk haragszik, nem ellenünk. A különbség aközött, hogy hogyan haragszik népére és hogyan más népekre, talán a szülő-gyermek kapcsolatban találjuk meg a választ. A gyermekemre természetesen haragszom, ha rossz fát tesz a tűzre, és azért intem meg, hogy a következő alkalommal ne tegye meg. Fenyítem, mert ez szülői kötelességem, mert szeretném, ha jobb ember lenne. Nem indulatból, de következetesen. Azonban, ha a családomat bántja egy idegen, akkor azt nem fenyítő szándékkal reagálom le, hanem családomat megvédve, rá haragszom, vagy érdeklődésem keretein kívül helyezem. Ezt gyermekemmel nem tehetem meg. Nos, ezért haragszik Isten a népére és ezért „hagy békén” idegen népeket.
A 8 évig tartó szolgaság a mezopotámiai királynak hosszú idő. Eltékozolt idő minden perc, minden pillanat, amit Istenről elfeledkezve, e világ kéje-kedve szerint élni. Fölösleges rabság.
Megoldás:
A jó hír, hogy van megoldás, mégpedig az Úrhoz kiáltani. Isten meghallja a legmélyebbről jövő kiáltásokat is. Nem hánytorgatja fel a nélküle töltött időt, meghallja a kiáltást, sőt bátorít: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, te pedig dicsőítesz engem!” (Zsolt 50,15)
Az Isten szabadítót küld. Ez az Ő stratégiája. Nem csak a szabadság fogalmát tisztázza, nemcsak a szabadságról, mint eszméről beszél, nem ködösít, magyaráz, hanem eszközöket is keres, hogy ezt végigvigye. A történelem Ura így cselekedett évezredeken keresztül. Úgy ad szabadságot, hogy szabadítót küld. Ha szomorú vagy, küld embereket, hogy felvidítson. Ha valaki szomorú, elküld esetleg téged, hogy felvidítsd, megvigasztald. Ha a lelki halál állapotában kerülsz, küld embereket, hogy az élet felé vigyenek bénult állapotodból. Ha valaki melletted, a környezetedben a lelki halál állapotában van, elküld téged, hogy hozd közelebb az életadó Istenhez.
Nem tudom, csak a prédikáció végére hagyni: Jézus a megoldás. „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5,11-12) Ő adja az örömöt, az életet, a szabadságot és felhasznál embereket, esetleg felhasznál téged arra, hogy hirdettessék, tolmácsoltassék.
Eredmény:
Az Istenhez való őszinte kiáltás eredménye mindig megvan. Mégpedig először benned. Az Úr Lelke nyugalmat és békességet teremt benned. Ez az első lépés: a belső békesség.
A további eredmény egy Isten szerint megvalósuló élet. Egy olyan élet, ahol Ő bíráskodik, Ő mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A mai embernek nem lehet parancsolni, és ez a legnagyobb baja, hogy a szabadságával sem tud mit kezdeni. Márpedig úgy járunk el a legjobban, ha az Ő parancsolatai szerint élünk. „”Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30) – mondja Jézus. Nem hallgatja el, hogy neki is van igája, sőt Igéje, ami jó, ha megvalósul és táptalajt talál életünkben. Ültessük gyakorlatba, amit Ő mond és áldás lesz rajta.
Ottniel eszköz volt arra nézve, hogy Isten rendje fenntartassék Izrael népe életében. Isten húséges eszköze volt, de földi élete neki is határos volt.
Újabb probléma:
Meghalt Ottniel és Izrael élete újra elindult lefelé a lejtőn. Folyamatosan ez ment a bírák korában és már fárasztó olvasni is: a bűn büntetése a bűnhődés és a szabadító szabadítása szabadság. Fáradhatatlanul váltakozik ez. Ilyen az ember. Ez van. Ez van? Ebbe beletörődünk? Ennek így kell lennie?
Kellene valaki olyan bíró, aki nem hal meg soha. Kellene valaki, aki mindig velünk van.
Nos ezért nem csak Ottnielről beszéltem ma, mert van ilyen! Van valaki, aki örökké él, és van valaki, aki nem hagy el soha. Jézus Krisztus meghalt, de feltámadt és él. Élő Urunk van. Ott van mellettünk, hogy ha elesünk, felemeljen és ha állunk, ne essünk el. Van tehát megoldás életünk hullámvölgyeinek elkerülésére. Ő Júda Oroszlánja: Jézus Krisztus, a te szabadítód. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka