“Jézus így felelt: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Mt 8,20)
Akié az egész világmindenség, annak nincs otthona. Jézus ezt vállalta értünk, és ebben benne van az Ő áldozatkész szeretetének nagysága.
Amiért azonban elhangzik ez a mondat, az a leghatékonyabb negatív reklám egyike. Követni akarják Jézust, és erre mondja válaszként: vigyázz, mert nem megyünk luxuslakosztályba, otthonom sincs, hajléktalan vagyok, nem számíthatsz társaságomban evilági kincsekre. Jézus az Ő követői nem kecsegteti, nem szöveggel vonzza, nincs marketing stratégia, sőt inkább figyelmeztetés.
Akkor amikor első önálló szolgálati helyemre (Erdődre) kikerültem, eszembejutott ez az Ige. Ugyanis nem volt parókiája a gyülekezetnek, kicsit kétségbeestem. De azt tudtam, hogy ott akarok lenni, ahol Ő, Jézust akarom szolgálni és ez nekem elég. Ne hangozzék ez dicsekvésnek, mert sokszor tökéletlenkedtem ebben a követésben. Egyébként pedig csupa jó érzés és hála van bennem, amikor arra a szolgálati helyre visszaemlékezem.
És milyen különös: ez a Jézus, akinek itt nem volt otthona, Ő tudja igazán otthonná tenni a mi családi lakásunkat. Ott, ahol Ő a ház Ura, ott van igazán békesség, öröm, áldás. Lakásberendezők nem tudják ezt garantálni, de Ő ott van egy imányi távolságra. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka