A Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség és a Kárpát-medencei Vitézi Rend a vasárnapi istentiszteleten megemlékezést tartott. A trianoni békediktátum 104. évfordulóján felelevenítésre kerültek azok a kulcsfontosságú események, amelyek az ezer éves keresztyén múlttal rendelkező Magyarország szétszakításához vezettek.
Rácz Ervin-Lajos a gyülekezet lelkipásztora hirdette az Igét: “Amit pedig szóltok, vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek általa.” (Kol. 3.1-17) Az igehirdetésben a keresztyén ember különböző életeseményekre való reakcióiról szólt: félelemkeltő vagy dühitő események, megszégyenítés, igazságtalanság, csalás… megvan a „gyári beállítású” reakciónk minderre. A krisztusi ember nem az elvárások miatt, de mégis tud másként reagálni. Megvannak azok a kútjaink, amikből tudunk meríteni erőt. Ezek felülírják büszkeségemet, hiúságomat és értelem fölötti békességet adnak. Krisztus nevében, Krisztusból merítve van erőnk másként reagálni.
Az igehirdetés után Dr. Keresztesi Csaba-Árpád tartott tematikus történelmi előadást Gyilkosság vagy nemzeti öngyilkosság? címmel. Az előadás gerincét a Versaillesba kiutazó magyar békedelegáció vezetőjének, gróf Apponyi Albertnek a védőbeszéde alkotta, amelyet 1920. január 16-án adott elő a győztes antant hatalmak Legfelsőbb Tanácsa előtt. Idézésre kerültek Apponyi beszédének legfontosabb szövegrészei.
A történelmi megemlékezést művészeti előadás kísérte, amelyet Zágoni Szabó Mihály tárogató művész és Csorvási Mihály presbiter adott elő: Szép vagy Magyarország…, Ott, ahol zúg a négy folyó…, Nélküled. Ezt követte egy Kovács Árpád Gábor által elszavalt verscsokor, azaz Juhász Gyula: Trianon és Sándor Kinga: Szóljatok harangok című versei.
