December 31-én hálaadó istentisztelet keretén belül vettek búcsút az elmúló évtől a szigetlankai reformátusok.
Rácz Ervin lelkipásztor hirdette Isten Szavát: “Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.” (1Móz 1,14-19) Isten ajándéka az idő, és az volt a 2017-es esztendő is. Minden reggel egy új kezdet és minden este egy lezárt egész akkor, ha hálát tudunk adni mindenért és bocsánatban van részünk. Isten minket meghatározó jeleket helyezett az égboltra, ezek a korlátok a javunkra vannak. Evangélium, örömhír az a fény, a világosság nemcsak a nappalon, hanem életünk éjszakáiban is uralkodik.
Papp Krisztina és Maksai Melinda énekekkel gyönyörködtetett, mai a lelkipásztor óévi visszatekintője következett. Az elmúlt évben 26-szor álltak koporsó mellé, ugyanakkor négy pár kötött házassági esküt, volt kilenc konfirmáló és mindössze hat keresztelő.
