Mosolyránc

„Senki sem gyújt lámpást azért, hogy befedje valami edénnyel, az ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.” (Lk 8,16)

Ne szerénykedjünk!

A szerénység nem lehet kifogás a világításra. Ó, hát én nem akarom produkálni magam, jól megvagyok én ott a sarokba, nem akarok látszani meg hencegni! – de sokszor hallottam hasonló mondatokat, magukat introvertáltnak mondó emberektől, miközben más dolgokkal nagyra voltak.

Világítani azt jelenti, hogy a bennem levő krisztusi értékeket igenis engedem kiáramlani, ha kell, akkor gát nélkül. Nem önmagamat produkálom tehát, mert abból érződik az izzadtságszak, az erőlködés. Ne szerénykedjünk, sőt szelídségünk ismert legyen minden ember előtt! (Fil 4,5)

Ne szégyelljük!

A világ számára sohasem lesz divatos Krisztushoz tartozni. Sohasem volt korszerű az Ige, de mindig időszerű. Természetesen a keresztyén kultúra, a gyümölcs mindig jól jön, jó pózolni vele, de a világítás már önfeladással, áldozattal is jár, nem annyira szimpatikus. De ne féljünk tőle, ha Krisztustól jövünk, egyszerűen, bátran csak az ő fényét adjuk tovább, görcsmentesen.

Légy áldássá!

Mondj jókor, jót, jól! – csengjen áldón a hangod, életet menthet.

Tetteiddel oszd el a homályt! – szívből jövő tetteid legyenek és látszatintézkedéseid!

Ragyogj mosolyoddal! – és ez nem fogpasztareklám. Legyen sok mosolyráncod! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka