Szabó Attila és Csilla, valamint fiúk Sámuel volt a szigetlankai gyülekezet meghívottja vasárnap délelőtt. Külmissziói szolgálatukról szóltak az istentiszteleten, a gyülekezet pedig imádságos szívvel hallgatta.
Vasárnap délelőtt az igehirdetés a 27. zsoltár alapján szólt: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?… (Zsolt 27,1) Félelemről és szorongásról beszélt a zsoltáros Dávid. A világ megoldása erre a békétlenségre az antidepresszáns, a hárítás és a tompulás. Isten nem bódít, hanem világít. Sokszor a félelemeinknek a tárgya elképzelt. A legtöbb esetben nincs is. Ez még veszélyesebb, mert elképzelt problémára csak elképzelt megoldás lehet. Azaz nincs. Életerőm az Isten: most és a jövőben is, ezt kell tudatosítani magunkban. Ezért van reményem a jövőre nézve. A reménység nem optimizmus. A reménység azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy éppen jónak vagy rossznak látszik valami az életemben; hogy éppen magasságban vagy mélységben vagyok, hiszem és tudom, hogy minden a javamra van.
Az igehirdetést követően a gyülekezet vendégei beszámoltak missziói munkájukról, amit más kontinensen végeznek. Sámuel furulyával dicsőítette Istent, az Érhetetlen kegyelem című ének dallamai csendültek fel. Ezentúl a szigetlankai gyülekezet imái is kísérik szolgálatukat.
