“Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és kívánnak meghalni, de a halál elkerüli őket.” (Jel 9,6)
Szörnyű mondat ez, mert az emberek nem is feltétlenül a haláltól félnek, (attól is) hanem az azt megelőző fájdalomtól. Szoktuk mondani egy temetésen, jómagam is mondtam már egy-egy szerettünk elvesztése kapcsán, hogy már nem szenved. És ezt vigasztalásként mondjuk vagy halljuk.
De van ennél sokkal nagyobb örömhírünk. Sokan szégyellik vagy nem merik ezt evidenciaként beépíteni az életükbe. Jézus él, van feltámadás. Jézus legyőzte feltámadásával a halált, hogy részeseivé tehessen bennünket annak az igazságnak, melyet halálával szerzett meg számunkra, új életre támaszt az Ő ereje által minket is, Krisztus feltámadása pedig biztos záloga a mi feltámadásunknak. Ezt kellene betagolni mindig gyászunkba és ha el mernénk hinni, valóban vigasztalna minket.
A halál fullánkja így csak egyszer szúr meg minket. De van, aki kivegye ezt a fullánkot: Jézus. Őt keressük és ne a halált. És ha Őfelé közeledünk, nem fog elkerülni minket. Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka