Meghasonlás

„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, sokkal inkább meghasonlást.” (Lk 12,51)

Szekták, ártalmas szervezetek, Bibliát szándékosan félremagyarázó emberek előszeretettel ragadják ki Jézusnak ezt a gondolatát, igazolva magukat és ellehetetlenítve a torzóságukkal való ésszerű ellenállást. Mi az, amit meg kell tanulnunk Jézus Krisztus figyelmeztetéséből?

Az álbékesség nem békesség. A dolgok szőnyeg alá való seprése nem megoldás. Gyülekezetre és családra egyaránt igaz ez. A meghasonlás felszínre hoz, és lehetőséget ad a megoldást. A konfliktuskerülés nem út a megoldás felé, az esetek többségében csupán tűzszünethez és nem békéhez vezet.

Az igazságot, azaz Isten igazságát kimondó emberek fényt hoznak és így már nem lehet a sötétségben tapogatózni. A só csíp, de tisztít. Valahol normális is az, hogy nemtetszésüket fejezik ki azok, akiknek szeme a sötétséghez szokott: vegyenek napszemüveget! Fényérzékenységük nem lehet akadály a világosság terjedésére. Ezt a fényt nemhogy meg lehet szokni, de rájöhetnek majd, enélkül ők sem élhetnek.

És így már lehet biztató is, bizonyos szituációban az, amit Jézus mond. A morgában esély nincs a veszekedésre. Ha azonban felkavarodik a víz, az lehet a gyógyulás első lépése is. Márpedig sokszor tapasztalhatunk meg zavarokat az életünkben. Építsük fel jól azt, ami akkor összedől. A meghasonlás ilyen lehetőségeket hoz. Éljünk vele pánik nélkül. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka