“… minden népben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,35)
Péter beszükült látásmódját Isten új perspektívára helyezi. Kornéliusz és a pogányok felé irányítja tekintetét és rájön, nemhogy csak ők is emberek, de kedvesek Isten előtt, mert Őt félik és az igazságot cselekszik.
Gyermekkorunkban érthető módon azt mondták a szüleink, vigyázzunk az idegenekkel. Nem szeretetlenségből mondták ezt, hanem féltésből. Féltettek bennünket attól, hogyha kitárjuk illetéktelenek előtt szívünket, akkor bajunk lesz belőle. Rossz tapasztalataink vannak az idegenekkel, más felekezetűekkel, más nemzetiségűekkel szemben. Vagy lehet nincsenek is tapasztalataink, de azt mondták nekünk, hogy vigyázni kell velük, mert akik mondták, nekik voltak rossz tapasztalataik.
Legyek egy kicsit konkrétabb! A magyar gyerekeket azzal a mondattal tartják kordában: vigyázz, mert ha nem leszel jó, odaadlak a cigány bácsinak. Pár éve egy cigány barátom meg elmesélte, hogy az ő gyerekkorában neki meg azt mondták: vigyázz, mert odaadlak a gádzsóknak. Ugyancsak óvó figyelmeztetéseket hallottam ifjúkoromban a románokkal kapcsolatosan. Nemrég beszéltem egy román ismerősömmel, aki meg azt mondta, hogy őt meg úgy nevelték, hogy a magyarokkal kell vigyázni, mert ők gonoszak.
Péter rájött: Krisztusinak lenni azt is jelenti, hogy felnővök és nyitok, kilépek a komfortzónámból. Nem azért, hogy elhagyjam addig szerzett értékeimet, hanem éppen azért, hogy próbára tegyem. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka