A szigetlankai gyülekezet életében fontos és örömteli eseményre került sor október 22-én: Papp Júlia Leila, azaz Papp Krisztina a gyülekezet kántornőjének elsőszülött lánya megkereszteltetett.
Vasárnap a délelőtti istentiszteleten Rácz Ervin lelkipásztor az Igéből kereste a választ sokak által foglalkoztatott kérdésre: Mit kezdjek az életemmel. Az Ige válaszol: „hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban.” (Ef 1,12) – Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,15-17) Az ember leginkább olyankor teszi fel ezt a kérdést, amikor trauma éri. Az élet értelme nem a vagyon, nem a hírnév és nem az élvezetek. Kegyelme dicsőségének magasztalására élünk a lenni és a tenni egyensúlyában. Isten számára értékesek és egyediek vagyunk, de nem mi vagyunk ennek az élet nevű filmnek a főszereplői. Ő célt ad: nagy szeretet, nagy küldetés, nagy erő. Előbb bennünk, aztán általunk akar dolgozni a Lélek.
Kántornőnk sokszor ült az úrasztala egyik oldalán, szolgálva keresztelőkön. Most elérkezett az idő, hogy a másik oldalon tegyen fogadalmat férjével Papp Zsolttal és a keresztszülőkkel együtt: akarják, hogy Júlia Leila keresztyén legyen, ígérik, úgy nevelik, hogy őmaga tegyen majd vallás a gyülekezet előtt, és a gyülekezet is azt ígérte-fogadta, hogy minden tőle telhetőt megtesz a gyermekek hitbeli nevelése érdekében. A gyermek nevének jelentése: Júlia-ragyogó Leila-sötétség. Ajándék a gyermek, Isten ajándéka. Küldtetést kapunk, szülők, keresztszülők és gyülekezet, ragyogni a sötétségben. Ígéretet is járul a küldetéshez: velünk az Isten.
