“Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” (Zsid 3,4)
Építeni fárasztó, de szép feladat. Eleinte még nem látszik, amit teszünk, de az alapozást követően, türelmet próbáló időszak után, kinő a földből az építmény és napról napra rácsodálkozhatunk a növekedésre, mígnem elkészül a ház. A fárasztó munkának eredménye van, szívünk pedig telve hálával, az alkotómunka utáni örömmel.
Úgy gondolom, hogy Isten velünk együtt örül akkor, amikor létre tudunk hozni olyat, amitől szebb lesz ez a világ. Az önbizalmon és az önbecsülésen túl azonban nem enged bennünket. Olykor a büszkeség, az öndicséret, a magunktól való elszállás kisértése ér utol, és ettől óv bennünket az Úr. Ekkor tudatosulhat bennünk, hogy valójába mindent Isten épített. Hogy lehet ez? Először is ő adta azt a környezetet, amit olykor szebbé teszünk egy-egy épülettel, de bizony olyan is van, amikor elrontjuk vele. Ő a kreátor, segít a kreativitásban, a tervezésben, nem magától jön az ötlet. Ő ad erőt az építőknek, mert ha nem az Úr építi a házat, hiába fáradoznak az építők. (Zsolt 127) Tehát igaz, és ez alázatra intsen, minden Istentől van!
Minden lak homlokzatára kiírható itthagyLAK. Miközben pedig Isten enged örülni, sőt velünk örül földi hajlékunknak, elkészít számunkra egy rozsdamentes, elkophatatlan, elnyűhetetlen, romlásmentes mennyei házat. A mai múlásával is egyre közelebb vagyunk a költözéshez. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka