Augusztus 17-én két keresztelő is volt a gyülekezetünkben. Egy kicsit hangos kislány, Amina és egy kisfiú, Noel-Ábel részesült a keresztség sákramentumában. Azért az ilyen “zajt” el tudnánk viselni minden vasárnap.
Az Ige szólt a Lélekszervíz sorozat keretén belül, a 78 zsoltár alapján. Alapige: „Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” (Zsolt 78,6-7) Megismerni, megérteni, megbékélni – ez a generációk megértésének kulcsa. Az Ifjúsági szolgálatának évében megállapíthatjuk, Krisztusban nincsenek generációs szakadékok. A 78. zsoltár egy nép történetéről szól. Isten dorgált és megbocsátott, mint hős harcolt népével, együtt élte a történelmet az övéivel, egészen addig, hogy Fiában, a kereszthalált szenvedett és feltámadt Jézus Krisztusban vállalta ezt a mi, szenvedésekkel is terhelt történelmünket. Isten behelyezte a Törvényt, a Tórát népének tudatába. Ez tartotta meg és tartotta egybe Izráel népét az évezredeken át. Nekünk magyaroknak egy csodálatos, különleges nyelvet adott, hogy jobban értsük az Ő Igéjét.
Amellett, hogy egy népről szól az Ige, a családokat is megerősíti. A közlés legegyenesebb módja a személyes beszélgetés, a családban főleg. Szavak hangozzanak el, amelyek szülői szeretetből, gondoskodásból fakadnak, Igévé válhatnak: ne félj fiam, kislányom, Isten eddig is megsegített, ezután sem hagy el, elég lesz a keresetem, és eltartalak titeket… meggyógyul testvéred… este ne felejts el imádkozni… menj el a vallásórára, majd megkérdezem, hogy ott mit tanultál…”
Az Ige azt is elmondja, hogy mit mondjunk ezekben a beszélgetésekben: Istenbe vessék bizodalmukat! Ne felejtsék el Isten nagy tetteit! Tartsák meg a parancsolatokat: szeress! Azt mondják, hogy a mai ember reményt-vesztett, s ez vonatkozik reánk, keresztyénekre is. Nincs így. De hogyha csupán a rossz népességi mutatókra hagyatkozunk, ha reményünk táplálója csupán egy bankszámla, ha stabil egyházszervezetünkre alapozunk, akkor a jövőnek kiszámíthatóan hamar vége lesz. Hívő keresztyénnek lenni azt jelenti: Istenbe vetjük reménységünket.
