„Mert jobb volna nekik, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: Az eb visszatért a saját okádására, és a megfürdött disznó a sárban hempereg.” (2Pt 2,21-22)
Péter apostol búcsúbeszédének is lehet tekinteni ezt a levelet, maga ismeri be, hogy közel van a halálhoz, de egyáltalán nem a félelem, inkább a féltés jellemzi ezt a levelet. Az evangélium tisztasága miatt aggódik, és a tévtanítókat igyekszik leleplezni.
Az ismeret hatalom, de felelősség is. A nagy tudás sokszor felfuvalkodottá tesz, ha nem növekszik a tudással együtt méginkább a szeretet. Nem a tudás ellen beszélek, sőt! Az ember ismejen meg minél több dolgot, mert az hasznos. Hit és tudás együtt jár. A tapasztalat azonban sokszor azt mutatja, hogy a tudás megszerzésével a gőg is szokott nőni. És ez nagyon nem jó.
Az evangélium megismerése sem vezet mindig megtéréshez. Akik meghallgatnak egy prédikációt, utólag gúnyolódhatnak vele. Még az is lehet, hogy ott azonnal megérinti őket, de a Sátán is dolgozik és megtöbbszöröződött erővel támad azellen, aki hallgatja az Igét. Sokszor nem tudom hovatenni azt a gyűlöletet, ami az Egyház ellen irányul. Persze akár lehetnek jogos sérelmek is, de többször megmagyarázhatatlan az indulat az Igazság beszéde ellen.
Az Ige hallgatása felelősség. Ezt akarja elmondani Péter, amikor azt mondja, hogy talán jobb lett volna egyeseknek nem is hallani. Lesznek olyan, akik majd mentegetőzhetnek, hogy ők nem hallották. De akik hallgatták az Igét, a tiszta evangéliumot, nem mondhatják majd, hogy ott se voltak. Tanúskodni fog ellenük az Ige. A legjobb tehát gyakorlatba ültetni.
Nem a legelegánsabb Péter hasonlata az okádással és a sárral, de sokszor ez így a hathatós. Undorító belegondolni abba, amit a kutya és a dinszó csinál. Legyünk inkább bárányok, aki ugyan szintén beleeshetnek a sárba, de igyekszenek minél hamarabb megfürödni. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka