„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, s azokat sem hagyjátok bejutni, akik bemennének!” (Mt 23,13)
Uram, kérlek add, hogy ha már hidja nem tudok lenni az embereknek feléd, akkor legalább akadályuk, faluk ne legyek! – ez az ima fogalmazódott meg bennem, amikor elolvastam a napi Igét. Könnyű másra alkalmazni, mert másban könnyen észrevesszük az idétlenséget, de ideje magunkba nézni, mennyire vagyunk mi hiteles keresztyének: Istenhez vezetünk vagy inkább megbotránkoztatunk másokat?
Sokan tudják rólunk, hogy tegnap templomban voltunk. Talán némelyek már érzik az űrt magukban, hiányzik valami az életükből. Meglátnak téged, figyelnek, mérnek, próbálnak, talán éppen a türelmedet is, lehet nem szándékosan. Figyelik, hogyan reagálsz. És ha érzik a Krisztus illatát, akkor talán megkérdezik, hol van az illatszerbolt. De ha te még orrfacsaróbban bűzlesz mint a világ, azt a receptet nem fogják igényelni.
Felelősségünk van keresztyénként. Nem görcsösséget akarok előidézni ezzel, hanem éppen őszinteségre szeretnék biztatni. Éld meg krisztusiságodat, és ha kérdeznek, válaszolj! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka