Igényesség

“Szeretném magam is meghallgatni azt az embert.” (ApCsel 25,22)

Agrippa Festusnak mondja ezt a mondatot Pál apostolról, aki akkor éppen egy vádlott, de a híre és amit prédikál, az érdekes. Szeretne vele találkozni.

Jó lenne, ha ezzel a vággyal indulnánk el a templomba is. Ott is, ugyan, csak egy ember hirdeti az Igét, amit feltétlenül érdekes kell, hogy legyen, mert az evangélium nem lehet unalmas. Az örömhír húsbavágó, aminek a híre kell, hogy vonzza az embereket.

Egyszer egy evangelizációs alkalomra sietett egy diplomata. Az úton találkozott egy régi ismerősével, aki rácsodálkozva megkérdezte: mióta hisz ő az Istenben, mióta hisz a feltámadásban? Nem ilyen embernek ismerte. A válasz érdekes: lehet, hogy én még nem hiszek a feltámadásban, de aki beszél róla, láthatóan, érezhetően hisz benne. Olyan kevés a hiteles ember, ott legalább olyat hallgatok.

Van még egy fontos mondanivalója ennek a mondatnak: szeretném magam is meghallgatni. Méltatlan, sőt gonoszság szóbeszéd alapján megítélni valakit. Én azt hallottam róla, hogy… Legyen bennünk ez az agrippai igény, mielőtt ítélkezem, szeretném magam is meghallgatni, az ő álláspontját, az ő véleményét is. Előbbre haladnánk, ha nem pletykára éhesen dőlnénk be a szóbeszédnek, hanem, ha érdekel a téma, akkor az érintettet is meghallgatnánk. Már nem is csak agrippai, hanem krisztusi igényesség ez! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük