“Az Istenek Istene az ÚR, az Istenek Istene az ÚR: ő tudja, és Izráel is tudja meg. Ha pártütésből és ha az ÚR ellen való hűtlenségből van ez, ne tartson meg minket e napon!” (Józs 22,22)
Jordán folyója elválaszt. Félő, hogy emiatt részekre szakad Isten népe. Két és fél törzs nem megy át lakni Kánaán földére, ott kapnak földrészt, ám a harcokban egy népként harcoltak testvéreik mellett, akik most aggódnak.
Együtt harcolva a Kánaán földjén sokmindenre megtanította őket. Voltak ott is vereségek. De a különbséget érzékelték. Az ott egy diadalmenet volt, egy áldásos élet. A pusztában a győzelem is keserédes volt, Kánaán földjén a verségből is jó jött ki. Isten útján is vannak kudarcok, de akik Istent szeretik, azoknak az is a javukra van.
A pártütés miatt aggódik a többi törzs, félnek attól, hogy az oltárépítés a szeparálódás szimbóluma lesz. Nagyon jó, ha ma okostelefonokon nézzük az istentiszteleteket, még otthon is, de aggódásra ad okot az, hogy a közösségtől távol maradunk. Keressük ezeknek lehetőségét!
Több jegyesbeszélgetés során előjött témaként az eskütételben szereplő mondat: „hitetlenül el nem hagyom.” Miért? – hangzott a kérdés: hittel el lehet hagyni? A hit lehet kifogás? És ilyenkor tisztázódik, hogy a hit és a hűség gyökere ugyanaz. Éppen ezért értelmetlen az a mondat, hogy: hiszek én az Istenben, de nincs időm rá, imádkozom inkább otthon. Nos, ez a kifogás! Valójában hűtlenség, Istennel szemben, és a közösséggel szemben, akiknek szüksége van rám, mert ott lehetek igazán Isten eszköze. Hű az Isten. Légy te is hű! Ebben a melegben szükségünk is van a HŰSITÉS-re!
Rácz Ervin,
Szigetlanka