„Ekkor mind a három csapat megfújta a kürtöket, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, amelyekkel kürtöltek, és így kiáltoztak: Fegyverbe, az Úrért és Gedeonért!” (Bír 7,20)
Viszályról, békéről, illetve a béke megkereséséről szól Gedeon életének első szakasza. Vágyik a békességre, ez az Istennel való találkozásban érzékelhető, békességre is talál. Isten azonban szeretné, ha a győztesek csapatához csatlakoznánk. Vele lehetséges ez, azonban szükséges részünkről az engedelmesség, mert Ő tudja, milyen módon győzhetünk. Ez az első lépés.
32.000 a 135.000 ellen. Ez az emberi lehetőség a győzelemre a midianiták ellen. Majdnem négyszer annyian vannak, mint ők. A logikus az lenne, hogy még gyűjteni kellene hozzá, ezzel szemben azonban valami egészen más történik itt. Kampány idején azt szokták mondani, minél többen legyünk ott a gáton, gyűjteni kell az embereket. Az evangelizáció is erről szól sokszor: gyűjtsük a hitben megegyező, örök életre elválasztottak sereget. És ez rendben is van. Itt azonban, ha úgy tetszik fordított-evangelizációt látunk. Jézus Krisztus, miután enni ad az ötezreknek (Jn 6) egy elég kemény prédikációt mond el, aminek a hatására sokan elpártolnak, szétszélednek. Meg is kérdezi a tanítványokat, hogy ők is el akarnak menni? Péter válaszol: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6, 68-69) Ilyen bátor hitvallókra van szükség, és lesz győzelem. Nem fotelkeresztyénekre számít az Isten, hanem tevékeny keresztyénekre.
„Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39) – mondja a szentíró. Itt is azokat állítja csatasorba Isten, akik nem félnek. Az első szűrő, amit Isten ad Gedeonnak, nem más, mint az, hogy aki fél, menjen haza. A második szűrő: akik a saját erejükben bíznak, azok is hagyják el a csatateret. Ekképpen lehetne összefoglalni azt a jelenetet, ami a Haród-forrásnál történik. Marad 300 ember, a 135.000 ellen. Ez nem az a 300 spártai katona, amely Leonidásszal az élen harcol a legvégsőkig Xerxész perzsa uralkodó milliós hadserege ellen. Ezek megjelenésre gyengébb, de mégis engedelmes csapat. Isten tudja, hogy mi a terv, az ember még nem. Fő a bizalom!
Gedeon is fél. Akkor ő is haza kellene menjen? Nem. Van olyan félelem, ami hasznos. Amit az Isten használni tud. Felelősség van mögötte, és megfelelő óvatosság. A vezető felelőssége érhető, hogy félelemmel jár. A gedeoni félelmet Isten fel tudja használni bátorításra. Gedeon kémkedés közben megtudja, hogy az ellenfél is fél. Egy álom beszámolóját hallja, miszerint egy árpakenyér (a szegények szimbóluma) gurul le és letarolja az elnyomókat. Jaj a zsarnokoknak! Ez a Midián napja, amit Ézsaiás éppen az egyik legismertebb Messiás jövendölésben megemlít: „Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.” (Ézs 9,3) Ha úgy gondolod, hogy büntetlenül leuralhatod a másik embert, tudd, hogy a Messiással állsz szemben. Jó ez neked? Uralkodni felelősség, leuralni bűn és a hatalommal való visszaélés. Fontos részletet tanul meg a harc előtt Gedeon és már itt megtudja, a győzelem az övé: ha Isten vele, ki ellene?
Különös hadviselést láthatunk a történetben: csörömpölés, ijesztés, zaj, de négy olyan eleme jelenik meg itt a győzelemre vezető útnak, ami most is használható a bűn és a Sátán elleni küzdelemben.
- Kürtzengés. Minden igehirdetés figyelmeztetés, bátor felhívás, ébresztés. „Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?” (1Kor 14,8) A bátor evangéliumhirdetés, érthető, tiszta figyelmeztetés vezet a sikerhez.
- Fáklya. A Szentlélek tüze nélkül, szenvedély nélkül ezt nem lehet véghezvinni. Lelkesítsük egymást, és ne oltsuk el azt a tüzet, amivel melegíthetünk és világíthatunk is.
- Cserépedény. Ez a test törékenységére utal. Cserépedények vagyunk, amit Isten tud összeforrasztani akkor, ha összetörünk. Törékenyek, de értékesek vagyunk számára, mert Ő rak össze darabjainkból is, és ezt jó tudni az élet harcaiban.
- „Az Úrért és Gedeonért!” – Vajon miért ezt kell kiabálniuk a bátor, engedelmes harcosoknak? Miért nem elég, hogy az Úrért? A tisztelet nemcsak jár a vezetőknek, de a bátorítás miatt szükségük is van rá. Kell tudják, hogy kik állnak a hátuk mögött. A lojalitás, a hűség, természetesen jogos és építő kritikával fűszerezve fontos, sőt létkérdés. Ma is jó, ha tudják a gyülekezetek vezetői, hogy a jó érdekében, a gonosz elleni harcban hűséges emberek állnak mellettük és mögöttük.
Bátorság, engedelmesség, igei éberség, szentlelkes tűz, törékenység és értékesség tudata, tisztelet és hűség szükséges a harchoz. A győzelmet Isten adja, de a részünket, a részvételünket ilyen formában kell tanúsítsuk. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka