L: Bír 9
„Amikor hírül adták ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizím-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy Isten is hallgasson rátok! Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az olajfának: Légy a mi királyunk! De az olajfa ezt mondta nekik: Talán elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek istenek és emberek, hogy menjek hajladozni a fák fölött?” (Bír 9.7-9)
Az hiszem nem véletlen, hogy éppen választások idejére esett ez az Ige gyülekezetünkben. Nem mi igazítjuk és rendezzük az igehirdetés-sorozat menetét, hanem szépen sorrendben, mint a kenyeret, szeleteljük az lelki táplálékot. Laktasson bennünket ebben az időszakban is.
Az Ószövetség két példázata közül az egyiket olvashatjuk ebben a fejezetben. A másikat Nátán próféta mondja el (1Sám 12) a szegény ember egyetlen bárányáról. Akkor a példázat elmondásának következménye volt, Dávid meglátta, hogy róla van szó. Itt az önjelölt király Abimélek meg se hallja a tanítást.
Abimélek királynak hiszi magát, pedig Isten erre nem adta áldását. Hogy is adta volna? Jó kampányt folytat, meggyőzi választóit arról a szörnyűségről, hogy el kell tenni láb alól a többi testvérét. 68 testvérét végezteti ki. Manapság a karaktergyilkosság a menő, ott tömeggyilkosság volt. Emberileg ellehetetleníteni a másikat, lejáratni, sajnos még mindig a gyakorlatban van. Amit Abimélek tesz, – boldogulása érdekében mindenkit, még a saját testvéreit is kiiktatja, – valamilyen formában ma is benne van az emberben. Ő alkalmasnak gondolja magát és mindenkit, aki nem így gondolja, erőszakkal bír szerinte jobb lelátásra. Isten embere ezzel ellentétben mindig alkalmatlannak gondolja magát és Isten teszi őt alkalmassá.
Jótam, Abimélek egyetlen még életben maradt testvére, 68 testvére és féltestvére brutális meggyilkolása után mesét mond a királyt választó fákról. Az olajfa, a fügefa és a szőlő elutasítja a felkérést, a galagonya örömmel vállalja. Kérdés, jól döntöttek e ezek hárman? Igen, mert mindenkinek a maga helyén kell tudni gyümölcsöt teremni. Nem, mert engednek a gonosz terjedésének. Ha a jó nem vállalja a felelősséget, lesz aki majd fogja, s ne csodálkozzunk azon, ha annak olyan eredménye is lesz. Az olajfa, a fügefa és a szőlő nem akar hajladozni, mindenkinek megfelelni, mindenkinek kedvezni, ingázni. De az inga itt az igazságos, mérlegre tett döntést is jelentheti, ami egy vezetőnek óriási teher. Kívülről, a fotelből könnyű megmondani a tutit, de amikor a kormánynál van valaki, érezheti a súlyt. Aki lelkiismeretesen akarja csinálni, annak ez borzasztóan nehéz, de mégis csak így érdemes.
A példázat után a történet folytatódik. Ki mint vet. úgy arat. A zsarnok király megtalálja emberét Gaalt, akinek a lázadását még sikerült kivédenie, de érkezik egy nő, aki keresztülhúzza számításait, kiüti őt a ringből. Egy kövön öli meg testvéreit, és ő is egy malomkő által találkozik a halállal. Már-már nevetséges Abimélek torz ideológiához való ragaszkodása, megkéri emberét, hogy végezzen ő vele, mielőtt meghal, nehogy az a szégyen essen rajta, hogy azt mondják róla, egy nő ölte meg. Szánalmas!
Holtig ki lehet tartani a hülyeség mellett. A gőg és a büszkeség a sírig eltart. Bár a jóhoz ragaszkodnánk ennyire! Képesek vagyunk haragban lenni egymással a halálos ágyig is, és van, aki ott sem bír megbocsátani. És ez borzasztó. Isten ettől a sorstól akar bennünket megmenteni, akkor amikor példázatok által, prédikációk által figyelmeztet. Ma még van esélyünk szemléletet váltani, hogy ne legyünk saját magunk konok döntéseinek áldozatai a sirig, hanem jó döntéseink áldottjai a feltámadásig és azután. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka