“Ezért mint a citera, sír a bensőm Móábért és szívem Kir-Hereszért!” (Ézs 16,11)
Zenei hasonlat az együttérző Istenről. Ugye milyen jó az, ha valaki olyannak mondod el a problémáidat, aki megért? Nos, amikor imádkozol, őszintén, pontosan ezt teszed. Hallja, s a lélek húrjain összhangra találtok.
Karácsonykor a „gyermekistennel” találkozol. Azzal, aki olyan traumákat élhetett meg, hogy menekülnie kellett az egész családnak, mert egy őrült, név szerint Heródes, kiirtotta az összes kortársát, abban bízva, hogy őt fogja kiiktatni. De mégis bízott bennünk, és ezzel bizalmat indíthat ma is emberek között.
No, de tovább kell mutassak a „gyermekistennél”, mert bármennyire ringattuk, (szentfiú aludjál!) közben felnőtt: tanított, csodákat tett, meghalt bűneinkért és legyőzte legnagyobb ellenségünket, a halált. Olyan Istenünk van, aki mindent átélt, szenvedéstől diadalig, hogy minket is átvigyen ebbe a győzelembe. De míg harcoljuk mindennapunkat, tudnunk kell és lehet minden lépésünkben, hogy tudja minden tettünket, gondolatunkat, hallja minden szavunkat, sóhajtásunkat, mellettünk van életünk minden napján!
Hallja minden gondolatunk, akkor is, ha fals, disszonáns hangokat pendít meg lelkünk. De nemcsak megérteni akar és meghallani, hanem fel is hangolni. Játsszon lelkünk szép muzsikát, mely másokat is a Mesterhez hív! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka