Fa

„Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Amikor megmutatta neki a helyet, levágott egy fát, utána dobta, és a fejsze vasa feljött a víz színére.” (2Kir 6,6)

A prófétaifjak építkeznek. Isten dicsőségére, de saját maguk kényelméért is. Szélesítik terüket.

Történik egy kis baleset. A kölcsönkért fejsze elvész. Ilyenkor szokta kérdezni az ember, hogy a jókat miért éri probléma? Miért engedi Isten, hogy ilyenek történjenek? Bosszankodunk. És ha van partja ennek a bosszankodásnak, nem probléma, de kell tudni Istenhez vagy éppen az emberéhez fordulni ilyenkor.

Isten kegyelme mindig az építőkkel van. Kivétel, ha a Bábel tornya épül. Ha magunk dicsőségét emeljük piedesztálra, ne számítsunk Isten irgalmára! A legjószándékubb építkezésbe is becsúsznak hibák, ott viszont Isten nem marad néma és tehetetlen. Ha az Úr építi a házat, nem hiábavaló a munkánk.

A történetben egy levágott fa hozza a megoldást. Életünkben is egyetlen fa, pontosabban ami azon történt, hozza a lehetőséget. Ami a kereszten elvégetetett, életünk egyetlen és legnagyobb esélye, hogy feljöjjünk fuldokolásunkból a víz felszínére. Egyedül esélytelenek vagyunk, vele azonban képtelenség elvesznünk. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük