Erő(tlensége)m

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Kor 12,9)

Ez egy olyan Ige, amit hozzá is lehet vágni a másik emberhez. Az Igét azonban most is olvasni és nem beolvasni kell! Rendkívül érzéketlenek vagyunk sokszor akkor, amikor egy-egy mondatot a Bibliából rosszul használunk és csodálkozunk, hogy még jobban távolodnak az emberek Istentől, bizony ennek hatására is. Igaz mondatot is lehet gazul mondani.

Ezzel együtt azzal biztatok mindenkit, hogy Isten kegyelme valóban elegendő. Tegye ezt a tényt mindenki a szíve középpontjába! Kegyelmes Istenünk van, aki mindent megtett értünk, megalkotott egyedi és értékes személynek, az Ő Fiát adta értünk, hogy aki hisz benne, el ne vesszen! Ha ez ott van a helyén és nem életünk csak perifériáján egy „hátha igaz, sose lehet tudni”, hanem életünk közepén, erre az alapra támaszkodva, akkor valóban minden helyzetben ez az üzenet elegendő.

Akkor derül ez ki igazán, amikor erőtlenek vagyunk. Amikor lehámozódik róla minden, ami erő, ami azt sugallja, hogy megvagyunk mi az Isten nélkül is. Jézus ma is kopogtat a szíved ajtaján. Engedd, hogy életed közepe legyen és ne csak egy vasárnapi díszruha és semmiképpen ne egy kampányszlogen. Az úgy nem működik. Hagyd, hogy Ő legyen erőd, erőtlenséged közepette is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka