“De ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja, majd azt mondta, hogy adjanak a leánykának enni.” (Mk 5,43)
Ahhoz képest, hogy Jézus megparancsolta, senkinek ne mondják el, hogy Jairus lánya feltámadt, az elmúlt kétezer évben többmilliárd ember megtudta. Nem is ezzel van baj. A mára kijelölt igerésznek köszönhetően talán ma is sokan megismerkedhettek a történettel. És ez jó.
A csodatörténetek nem csupán a csodáról szólnak, hanem arról, hogy kicsoda Jézus. Amikor felébreszti a halál álmából a kislányt, azok azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Magukon kívül vannak, mert ami történt, minden eddigi ismeretet felborít. Kicsoda Jézus? Az ezekben a részekben olvasott csodatörténete a következő választ adják: Jézusnak hatalma van a természet erői felett, Jézusnak hatalma van a démoni erők felett, Jézusnak hatalma van a betegség felett, és Jézusnak hatalma van a halál felett – azaz Jézusnak hatalma van az élet minden területe felett. Ezt a mindent kell együtt látni, nem a részletekben elveszni és akkor szólhat a róla szóló bizonyságtétel.
Addig azonban feladatunk van. Ne a szánk járjon, hanem a kezünk! Ne kezdjük el magyarázni a csodák mivoltát, hanem adjunk enni, akár testi akár lelki értelemben: ha megszólalunk, az sem a szenzáció, sem az okoskodás oltárán kell elvesszen, hanem bátoritás és lelki etetés kell, hogy legyen. Ma kinek adsz enni? Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka