,,Ekkor beszüntették a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig.” (Ezsd 4,24)
Határon túli magyarként lehet többször tapasztaltuk már meg, hogy több akadály tornyosul elénk. Legyen az nyelvi, kulturális, etnikai vagy vallási különbségek miatt. Persze ezek nem tesznek kevesebbé, sőt ,,kisebbségi” jelenlétünk, identitásunkat erősítheti. Ugyanakkor nem mindig könnyű, van mikor az említett akadályaink választások elé állítanak vagy arra, hogy megvédjük egyéni határainkat. Kitartásra, elköteleződésre, határozott kiállásra van szükség. S ha ebben vannak már megharcolt és győztes csatáink, akkor ezek a tapasztalatok erősítenek a hitéletünkben is.
Mert ott is vannak, az Istenhez tartozók életében is, amikor pusztaságba kerülünk. Egy ideig látjuk Isten munkáját, tapasztaljuk áldását, majd mintha megszakadna, vége lenne. Olyan akadályok kerülnek elénk, melyek elhomályosítják Isten hűségét, ígéreteit. Legyenek akár a körülmények, veszteségek, másokban való csalódások vagy önmagunkban folyó harcok okozta falak. Melyek a bizonytalanság és a kilátástalanság lehúzó érzéseit erősíthetik fel bennünk.
Amikor homályos előttünk az út, nem tudjuk merre tovább, sőt előjön a kétség is, miért engedi meg Isten, amibe kerültünk. Az ilyen lelki pusztaságokban ne engedjünk a szomorúság, keserűség, kétségbeesés negatív érzéseinek.
Ne add fel! Hidd el, nem vagy egyedül, akkor sem ha szünetelni látod Isten munkáját. Akár külső körülmények akadályozzák, akár belső, önmagadban dúló kételkedés harca. Akár nem halad a külső építkezés, akár nem növekszik, nem erősödik a belső, lelki építkezés. Ne csüggedj! Nincs olyan akadály, ami útjába állhatna Isten hatalmának, erejének.
Nehéz a várakozás, nehéz csendben lenni, de talán most ennek van az ideje. Bízd Rá magad! A benned lakozó Isten nagyobb, mint bármely akadály és Ő ott van neked minden helyzetben! Ámen.
Törő Nikolett,
Szigetlanka