“A gyermek Sámuel pedig egyre növekedett, és kedves volt mind az ÚR, mind az emberek előtt.” (1Sám 2,26)
Annának Isten kegyelméből gyermeke született, akit Istenre bízott. A gyermek Sámuelről pedig négy dolgot olvasunk a mai Igénkben: növekedett és kedves volt az Úr előtt, növekedett és kedves volt az emberek előtt.
Az Isten előtt való növekedés feltétele az alázat. Ma kiskirályokot és hercegnőcskéket nevelnek sokan, csodálkoznak, ha olyan emberek lesznek belőlük, akiknek se Istenük se emberük. Sámuel úgy növekedett, hogy bármikor kész volt ezt mondani: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgáld!”
Az Isten előtt való kedvesség feltétele a vele való kapcsolat. Aki kedves, ragyog, Isten fényét tükrözi vissza. Szolgálatomban kevés szebb dolgok láttam, mint azt, amikor gyermekek ragyogó szemmel, sarkig kinyitott szájjal éneklik: „Én nem vagyok gyalogos katona…, Kicsiny kis fényemmel világitani fogok…, Igen Isten jó…”
Az emberek előtt való növekedés feltétele a becsületesség. Aki becsületes, azt az ellensége is tisztelni fogja. Persze lehet más utat is választani, de akkor megszűnik az Isten előtt való növekedés, és az emberek előtt is csak rövidtávú, szalmalángszerű pünkösdi királyság jut. De megnőtt ez a gyerek! – mondjuk. De mitől? A műtáptól vagy a valódi értékektől? És ez nem gasztrológia.
Az emberek előtt való kedvesség feltétele a mosoly. Ó, nem a vigyor, hanem ami belülről fakad. Sokszor felbosszantanak a kis huncutok, de legyen a gyermek koszos! És tölts értékes időt vele! Isten áldjon meg egyre több magyar házat és templomot gyermekzajjal! Egyre jobban! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka