„Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!” (Jóel 1,14)
Az Igében egy természeti katasztrófához kapcsolódó bűnbánati alkalomra való felhívást olvasunk. Jóel könyve egy sáskajárás és nagy szárazság leírását tartalmazza, melyben a próféta a végső ítéletet látja. Egyértelmű mélység és a felismerés, csak Isten tud segíteni ebben a bajban.
Egyáltalán nem siratom vissza azt a kort, amiben a próféta élt. Szörnyű lehetett megélni a szárazságot, a sáskajárást, de megvannak a mi korunknak is a szörnyűségei és az a baj, hogy nem tudjuk, kihez kiáltsunk. A mi tragédiánk, hogy ezt nem látjuk. Belső elégedetlenség, -üresség, hálátlanság, megmagyarázhatatlan rosszérzés, pszichikai betegségek megnevezéseinek szaporodása.
Sok helyen ezen a héten tartják a bűnbánati istentiszteleteket újkenyér ünnepére készülve. A bűnbánatnak célja van. Nem az jajvékolás, nem csupán a kiáltás, hanem az Isten segítségül hívása, alázatos meghajlás és odabújás Isten hatalmas keze alatt. Mindezt közösségben tesszük, mert mindannyiunkra jellemző: bűnösök vagyunk. De az a jó, hogy nem csupán ez a negatív jellemző a közös nevező. Lehetünk együtt bűnbocsánatot nyert gyermekei az Úrnak. Testvérek.
Kiáltsunk hát hozzá! Nem azért kell kiáltani, mert Ő messze ment el tőlünk. Mi távolodtunk el tőle. Kérjünk ma erőt, útjaink kiigazításához, hogy egyre inkább hasonlítsunk rá és az ő akaratának megfelelően éljünk. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka