“Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre.” (Dániel 4,31)
Nebukadneccarnak agyára ment a dicsőség. Konkrétan likantrópiában szenved, amit egy olyan betegség, amelyben a beteg úgy gondolja, hogy farkassá vált. El se tudjuk képzelni, hogy mennyi ehhez hasonló beteg fordul meg pszichiátrián. Van kikért imádkozni. Egy jellegzetes adventi arc jelenik meg előttünk. Az erejét fitogtató Augusztus császár, a hatalmát féltő Heródes király sorába beleillik. Ők a lenézők.
Aztán eljön egy adott pont, amikor ismét emberré válik, antroposszá. Az antroposz azt jelenti: felfelé néző. Elkezdi dicsérni az Örökkévalót és egy gyógyító hatású számára. Úgy érzed, őrülsz meg? Kezd el Őt magasztalni és ez hidd el, ez helyretesz. Én is tapasztaltam.
Arra, hogy ismét ember legyél, ez eltorzult és eltorzító világban, úgy nyílt esély a számodra, hogy valaki emberré lett. Ő nemcsak lenézett ránk, hanem közénk jött. Lenézhetővé vált, hogy felemelje ismét tekintetünket. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka