„Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.” (Mt 12,30)
Előszeretettel közelitjük meg a hit kérdését azzal, hogy Isten velünk van. Idézgetjük az ide illő Igéket: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. (Róma 8,31) …
De a kérdés sosem az, hogy Isten velünk van-e az Úr. Mi vele vagyunk-e? Egy börtönlelkész megkérdezte az egyik rabot, hogy szokott-e imádkozni. Ő azonnal válaszolt: természetesen igen. Mielőtt elmegy lopni, kéri Istent, hogy ne kapják el, és ha sikerült a terve még hálát is ad ezért. Nyilván való, hogy sarkit a példa, de hadd kérdezze meg ma tőled az Ige: te az Úrral vagy? Ha igen, eszerint élsz, ez határozza meg az életed?
Hiszek én az Istenben! – mondják sokan tágra nyílt szemekkel, tapsvihart várva állításukra, mintha szívességet tennének ezzel. A semlegesség, közömbösség legalább olyan nagy baj, mint a nyílt tagadás. A legjobb védekezés a támadás- Krisztus követése progresszív, a lelki harcosok aktivak. Akik Krisztus útján jár, az neki gyűjti a híveket.
Érdekes, hogy az előző rendszerben magyar politikusok elsajátították Krisztus szavait. Rákosi Mátyás is mondta: Aki nincs velünk, az ellenünk van. Kádár János mérsékelt: Aki nincs ellenünk, az velünk van. Grósz Károly állítólag ezt mondta: Aki ellenünk van, az is velünk van.
Krisztus ma nem passzivistákat, hanem aktivistákat keres. Látszik a cselekedeteiden, hogy Krisztussal vagy? Légy az ő vitéze! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka