1990. október 28-án álmodott egy közösség, az álom valóra vált 1996-ban, így 25 éve templom áll a szatmári Deák téren. Gyülekezete élő, Isten kegyelméből. Mára megújult az egyházközség parókiája is. Volt tehát miért hálát adni.
A NUP-KP-1-2021/3-000530 sz. pályázat keretén belül a parókia felujítását a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT támogatta. 
A 25. zsoltár első versének eléneklésével emelte fel hálatelt szívét Szigetlanka templomos népe 2021. szeptember 26-án délelőtt. A hálaadó istentiszteleten Király Lajos szatmári esperes hirdette az Úr Igéjét: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15b) “Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,11) Minden ember másként látja a világot, a maga nyelvén keresztül. A szeretetet azonban nem a szép szavak adják, hanem a tettek. Ilyen tett az épület megvalósítása is. Az épületek hatással vannak az érzelmeinkre. A lelkünk világához teremtjük meg az épületeinket. Vannak olyan terek, melyek elválasztanak egymástól, és vannak olyan terek, melyek összekötnek, közösséget teremtenek. Ilyen összekötő, közösségformáló tér a szigetlankai református templom, melyről huszonöt éve talán sokan elmondták, hogy ott nem lehet templomot építeni, mások viszont megmutatták, hogy lehet.
Valóban a kegyelem a szó, amivel össze lehet foglalni a gyülekezet eddigi történetét. – mondta Rácz Ervin házigazda lelkipásztor. Az, hogy a parókia épülete megújult, azt jelenti, hogy a gyülekezet szereti lelkipásztorát, aki érezte ezt a megpróbált időszakban is. A parókia egyedi lett, mint ahogy minden ember eredeti. Az, hogy a reménység és örökkévalóság színe dominál az épületen, önmagában is üzen. Két Ige messzire üzen a parókia faláról: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15b) – Az ott lakó családja, nagy családja: gyülekezete Isten dicsőségére szolgál, példát adva arra, hogy van út a mélységből a magasságba. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) – ha megvidámítja ez az Ige az arra elsétáló embereket akkor elérte a célját. – fejtette ki a lelkipásztor, aki megköszönte Csorvási Józsefnek és csapatának a becsületes mívesmunkát.
A város többi gyülekezeteinek nevében Korda Zoltán Szatmár-láncosi és Bogya Kis Mária Szatmár-szamos-negyedi lelkipásztor hozta igei bátorítását. Az ünnepi szolgálatok rendjén a szigetlankai ifjak Papp Krisztina kántornő vezetésével csodálatosan énekeltek: Feladtad méltó nagy neved…, Lelkem áldd az Urat…, Éneklem a te jóságodat…, Tied a dicsőség… Az énekek között verset mondott Kupán Erzsébet, aki az elmúlt két és fél évtizedben sokszor megörvendeztette szavalataival a gyülekezetet. Sámi Zsuzsa, Szigetlanka első babája, akit először kereszteltek ebben a templomban szintén szavalt, őt követte keresztapja Varga István a gyülekezet hűséges presbitere. Az első esküvői tanuk a szintén hűséggel szolgáló presbiter Bóné Péter és felesége Mária is háláról szóló verset tolmácsoltak a gyülekezet felé.
Adja Isten, hogy növekedjen tovább a gyülekezet az üdvözülőkkel, hogy annak tagjai a jövőben is az élő reménységbe tudjanak kapaszkodni!
