Lekció: Dániel 12
Alapige: “Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dán 12,2-3)
Igehirdetés
Egy nagyon szép és hosszú sorozat végén vagyunk itt a vasárnap délelőtti istentiszteleteken. Nem tudom, hogy mi tanultatok Dániel prófétától, de nekem nagyon sokat jelentett ez a sorozat. Később még beszélek róla.
Dánieltől megtanulhatjuk, hogy az Isten az, aki ítél. Ez a nevének jelentések: Isten az, aki ítél. Sokfajta véleményt hallunk az emberektől, melyek megcsapján a fülünket a szívünkig, de az Isten véleménye kell, hogy számítson igazán.
Dániel itt már a 92. életévét éli. Tizenéves korában elveszíti mindenét: a családját, a házát, a hazáját. Idegen földön, egy idegen kultúrában kell, hogy megélje a hitét. Végig állhatatos maradt. Egy olyan emberről tanultunk, aki megtanult Istenre nézni. Ezért énekeltük többször a 471. énekünket: „Rád tekint már hitem, megváltóm Istenem…” Tudunk-e az Isten arcában nézni, akár minden vasárnap. Hiszem, hogy sokféle félelemtől megóv bennünket ez a mozdulat. Sokmindenre ad erőt, ha rá tudunk tekinteni.
A mai igehirdetés ezt a címet is viselheti: A parton innen és túl. Ez egy konkrét, feltámadásról szóló Ige az Ószövetségben, és több ilyen van. Minden vasárnapi istentisztelet a feltámadásról szól, a feltámadás hite nélkül nagyon nehezen tudunk előre menni az életben. Minden gyászólónak, minden betegnek, minden reményvesztett embernek a legnagyobb segítsége az, hogy élő Urunk van, hogy van feltámadás, van folytatás.
Már említettem pár hete, hogy az aktuális Labdarugó Európabajnokság második mérkőzésén összeesett egy focista, név szerint Christan Ericksen, majdnem meghalt. Amikor magához tért a pályán, csak ennyit mondott: „de hát én még csak 29 éves vagyok.” Nincs a homlokunkra írva. A napokban beszéltem egy fiatalemberrel, alig húsz éves. Azt mondta nekem, remegő hangon: minden nap gyötri a gondolat, hogy egyszer meg fog halni, és hogy mi lesz azután, mi lesz majd vele. Ugye, hogy van aktuális, hétköznapi üzenete a feltámadásnak?!
Hans Köng svájci teológus mondta: „Az örök életben hinni annyit jelent, mint értelmes bizalommal, felvilágosodott hittel és kipróbált reménységgel ráhagyatkozni arra, hogy egyszer teljesen megértett, megszabadított és elfogadott leszek és félelem nélkül önmagam lehetek.” A félelmeinkben, félelmeink ellenére adjon nekünk Isten utat, perspektívát és valós vigaszt! Olyan hálás vagyok azért, hogy az utóbbi másfél évben, amikor mind a nagyvilágba, mind pedig személyes életembe megpróbáltatások jöttek, soha nem a félelem volt az első. Mindig valós vigasz volt, hogy van feltámadás. Jó volt érezni, még az IGEszigeten is, a kamera innenső és onnansó részén, hogy félelmekre és megfélemlítésekre válaszként valós vigasz az élő Isten jelenléte. Isten nem egy általános és bizonytalan feltámadásról beszél. A felolvasott Ige nem arról a katyvaszról beszél, amit megpróbálnak elhitetni velünk, hogy így is úgy is a feltámadás és az Örök Élet ajándéka mindenkié lesz, függetlenük attól, hogy mit teszünk, és vagy mit fogadunk el… Isten két utat mutat, egy keskeny és egy széles utat. Rajtunk áll, hogy melyiken indulunk el. Azaz, aki egyszer születik, kétszer hal meg, aki pedig kétszer születik, egyszer hal meg. Isten a második haláltól óv, ezért szükséges fölülről is megszületni.
Csillagok!
A feltámadásnak van mindennapokra vonatkozó hatása, mert addig amig mi elmegyünk a minden élők útján, nekünk kell fényleni, mint csillagoknak. Sztárok lehetünk. Nem amolyan hollywoodi sztárokról beszélek, akiknek a bukásait láthatjuk a híradásokban, pletykarovatokban, akiknek a nevei rajta vannak a térinstallációkon. Olyan csillagok lehetünk, akik Krisztus szerint élünk és beszélünk is róla, ha szükséges. Elmondjuk, hogy honnan van hitünk, honnan van erőnk… Te is lehetsz csillag, példamutatóan élve a mindennapokban. Hogyan?
- Sötétségben kell fényleni, akárcsak Dániel. Jöhetett bármilyen király, a birodalmak buktak: babiloniak, médek és perzsák, majd a görögök és a rómaiak. Ma a 21. században is legalább három nagy birodalomról beszélünk: amerikaiak, oroszok, kínaiak. Mielőtt azonban nagyon elkezdenénk csodálni őket, meg azt a pár embert, akik a világ leggazdagabb emberei, szeretném elmondani, hogy nem ők irányítanak. Bármennyire is azt sugallják sokan, hogy félni kell tőlük, de csak a Dániel Istene marad meg. Megéltünk már pár „izmust”, lehet, hogy jön még ideológia. Áldott emlékű Csiha Kálmán püspök úrtól hallottam a következő történetet: Egyszer egy cédrusra felmászott egy tök. Megkérdezte a tök a cédrustól: Hány éves vagy? Jött is a válasz: száz. Lám-lám én egy éves vagyok és máris olyan magas vagyok, mint te. Mire megszólalt a cédrus: hát igen, a tavalyi tök is ezt mondta. Sokan elmondják ma is lebecsmérlően, hogy amit az egyház mond az már lejárt lemez, és a holnapi percideológiák, percemberek is sugallni fogják.
- Olyan csillag lehetek, aki szelíd és hűséges. Nem vakitok a másik ember szemébe ha kell, ha nem. De megtalálható vagyok, egy biztos helyen. Számíthatnak rám.
- Van olyan csillag, aminek csak a fényét látom, de az a csillag már nincs ott. Olyan hálás vagyok, hogy voltak olyan csillagaink az életben, akik már nincsenek fizikailag itt közöttünk, de a megtanított imádság, a szavaik, az útmutatásuk az ott maradt. Áldott emlékű nagymamák, nagytaták… fénylenek, mint csillagok az égen.
A parton innen van szükség hitre. Nem kell félni a hittől, nem érünk rá ezt gyakorolni. A parton túl már nincs szükség a hitre. Ott már nyilvánvaló lesz minden. A hit pedig valós segítséget ad a parton innen.
A legcsodálatosabb Ige talán Dániel könyve 12. fejezetében az 5. vers és az azt követő gondolatok: „Azután én, Dániel, láttam, hogy még ketten állnak ott: egyikük a folyam innenső oldalán, a másik pedig a túlparton.” Szeretném, ha utolsó képként ez lenne előttünk: a 92 éves Dániel kimegy a folyóparthoz, s talán ilyeneket mond, hogy: köszönöm, hogy elmondtad, mi következik ezután… köszönöm, hogy megjövendölted nekem a Messiást, köszönöm, hogy láthattam előre birodalmakat… talán még évezredekkel előtte is. Dehát Uram, itt vagyok én, 92 évesen, három hete böjtölök… VELEM MI LESZ? Személyesen nekem milyen üzeneted van. És jön az üzenet az Istentől: megláttatja az angyalt a part innenső részén, és a másikat pedig itt. Az Úr az én pásztorom a parton innen is és odaát is. Egy angyali szárny hordoz itt, és ha majd elfárad a szárny, akkor áttranszferál. Aki hitben él, ezt éli meg: egyik tenyérből a másikba. Nem szeretnél ilyen biztonságban élni? Ha csak itt lenne egy angyal, lehet azt mondanád: igen, van egy sikeres életem, van autóm, házam, mindennapim…, van családom, van békességem. No de mi lesz akkor, ha megáll a szívem? Ha azt mondanád, hogy csak odaát van egy angyal? Ennél is többet mond az Ige. Jézus nem azt mondja, hogy én vagyok a cél, hanem azt is, hogy Ő az út. A boldogág itt is jellemzője kell, hogy legyen az életünknek, mert az angyal itt is itt van. Egyszer a szárny elfárad, mert lefárasztjuk az angyalt rendesen, majd letörik a szárnya… De lesz kinek átadjon.
Egyszer fogok találkozni én is Dániellel. Biztos vagyok benne. Mindenképpen meg fogom neki köszönni ezt a könyvet. Szigetlankán évek óta bevett gyakorlat, hogy interneten, Facebookon szavazhatják meg a hívek, hogy mi legyen a prédikáció-sorozat. Idén ez úgy dőlt el, egy szavazattal, hogy a feleségem Dánielre tette le a voksát. Ő a sorozat egyik részét a parton innen, a többit a parton túl hallhatta. Mindenestre meg fogom köszönni Dánielnek, hogy rajta keresztül vigasztalt engem az Isten. Egyik fiam is megjegyezte a vasárnapi ebédnél, hogy ez a Dániel milyen erős maradt, annak ellenére, hogy gyerekkorában elveszítette a szüleit, barátait… Tehát nemcsak engem vigasztalt.
Utolsó mondatok a Dániel könyvében. Vegyük ezeket, mint záró rendelkezéseket.
“Boldog, aki állhatatos marad…” Krisztus katonája nem amolyan szentimentális, pihe-puha, mézes-mázos keresztyén. A világ, a korszellem szeretné, ha ilyen irányíthatóak lennénk. A szeretet azonban erő is. Semmiben sincs nagyobb állhatatosság, meg erő, mint a szeretetben, a megbocsátásban. A keresztyén nem ájtatos, hanem állhatatos! Isten a hit által ad erőt az újrakezdéshez, a talpraálláshoz és ahhoz is, hogy ne ess össze, amikor mások talán ezt várnák el.
„Te pedig menj a vég felé!” – Előre van út. Előre, fölfelé. Ne kukázz a múltadban!
„Elpihensz majd.” – Milyen könnyedén mondja. Könnyű a pihenés. De ugyanolyan könnyedén mondja azt is, hogy „fölkelsz.” Könnyedebb ez, mint az itteni fölkelésünk, mert itt néha rá kell segíteni egy kávéval. Szeretem a reggelt, főleg ha délben van… Ezt a könnyedséget, valódi segítséget adja nekünk a Mindenható: „Fölkelsz majd kijelölt utadra.” Nem erőltetve, nem horgonnyal, nem lasszóval, hanem szeretettel jelöli ki neked is Isten az utat. De döntesz arról, hogy ráállsz már most erre az útra. És hogyha így lesz, nemcsak Dániellel fogsz találkozni, hanem az Élő Úrral, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, aki már most számodra a feltámadás és az élet. Ámen!
Ifjak éneke:
„Én Hirdetem az élő Úr dicséretét
Értem halt meg, feláldozta az életét.
Örökké Ő az Úr
Mint bárány ül a trónon
Meghajtom térdemet
És Őt magasztalom.”
Hallelúja, hallelúja
Te Úr vagy és Mindenható
Hallelúja, hallelúja
Te Úr vagy és Mindenható
Hallelúja
Chorus:
Szent vagy, szent vagy
Szent vagy Istenünk
Mindenható
Te vagy méltó, te vagy méltó
Isten báránya, szent vagy
Szent vagy Istenünk
Mindenható
Te vagy méltó, te vagy méltó
Ámen
Elmondta és leírta Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor