,,Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.” (1Pt 4,13)
Valaki egyszer azt mondta egy szenvedő, mégis örömöt sugárzó keresztyénről: ,,Ez az ember vagy bolond, vagy hazudik.”
Akinek nincs Krisztussal való kapcsolata; aki nem tapasztalta még meg, hogy milyen a Jézussal való szoros közösségben szenvedni, nem fogja megérteni ezt az örömöt. Olyan öröm ez, mely annyira betölt, hogy nem fér már meg más, sőt túlcsordul, vagyis más is kap belőle. Hogyan is lehetséges betöltekezni ilyen örömmel még a szenvedések között is?
Valóban, hiteles példák állnak ma is előttünk. Eszembe jut egy hospice kórházban fekvő néni, aki kitűnt a többi szenvedő közül, mert annyira ragyogott az arca az örömtől, hogy meg nem mondta volna, aki nem ismeri, hogy milyen súlyos beteg.
Vagy egy másik példa, egy édesanya, akinek egy sérült gyermeke született. Szándékosan nem fogyatékosként nevezem meg, mert nem fogyatkozik el sem számára, sem a családja részére a szeretet, de még az öröm sem! Mert különösen az édesanyja lelkileg megharcolta és hittel elfogadta őt Istentől. S így a mennyei Atyával együtt szeretetben hordozza, gondoskodik róla. Nagyon sokat kaptam tőlük mikor időt töltöttem velük. Valóban túlcsorduló, másokra is kiható az ő hálás örömük. Hiszen pár éve kórházban, súlyosan fekvő beteg lett a gyermek, s ebben az időszakban is Istenben kapaszkodtak, Rá bízták az életüket. Hitték, hogy nem lesz halálos a betegsége, hanem Isten dicsőségére való, mert kapták ezt az ígéretet Istentől és erősen ráálltak Kősziklájukra, az Úrra. Általuk is megdicsőült az Ő neve, meggyógyult a gyermek és ennek az öröme, hálája mai napig kíséri őket.
Ahhoz, hogy valaki megmaradjon hittel még a próbák, bajok között is telve békességgel és elvehetetlen örömmel, szükséges, hogy valami megelőzze a szenvedését. Mégpedig a Jézussal való lelki közösség, a Vele való folyamatos kapcsolat. Azért, hogy amikor majd jelen lesz a próbák és veszteségek időszaka, akkorra is legyen elég vigasz, mert már előtte megtelt Tőle kapott bizonyossággal, reménységgel, vigasztalással. S azért is, hogy Istennel együtt készek legyünk elfogadni és hordozni, nem pedig majd tehetetlenül beletörődni a szenvedéseinkbe.
Akármilyen próbákat kell is elhordoznod, vagy akármekkora szenvedés is vár rád, ne feledd, nem vagy egyedül!
Lásd meg Megváltódat, aki ha kell vállára vesz, visz és hordoz, sőt értelmet ad és határt szab a terheidnek!
S ezért örülhet a szívünk, a Vele együtt hordozott szenvedésekben maradandó, másokra is kiható örömmel! Ámen.
Törő Nikolett,
Szatmár-Szigetlanka