“Gedeon csináltatott ezekből egy éfódot, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének.” (Bír 8,27)
Mark Gungor: Ha nem tesszük a helyes dolgokat, semmit nem érünk azzal, ha helyes dolgokban hiszünk. Mai prédikációt így foglalnám össze ezzel az egy mondattal.
- Féltékeny efraimiak.
Előző fejezetekből tudjuk, hogy Gedeon háborút folytat. Megkéri a rokonait, Efraim törzsét, hogy állják útját az ellenségnek, és csapdába csalva elfoghatják. Efraim a négy vezérből kettőt megöl. Ezután pedig számonkéri Gedeont, hogy miért nem hívták harcba. Gedeon felháborodhatott volna, hogy miért kell külön kérvényt benyújtani. Mondhatta volna, hogy amikor a zsákmányt kell osztani, akkor már jössztök… De Gedeon válasza nem erről szól, szelíden válaszol.
Miket olvasunk a szelídségről a Szentírásban? Példabeszédek könyvében 14, 30: A szelíd szív élteti a testet, indulat rothasztja a csontokat. 25: A szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak.
Ha egy edényben puskapor van, és azt nagy ütés éri, akkor valószínűleg felrobban. De ha egy mézes üveget ér nagy ütés, abból akkor is édes méz folyik. Nos, az ilyen helyzetekben derül ki, mi van itt belül igazán. Van-e még puskapor, ami robbantható, vagy pedig már egészen tele van a hívő Jézus indulatával, és ha akármit tesznek vele, akkor is Jézus indulata árad belőle. Ott van-e a szívünkben ez a vágy: „Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd”, mert akkor tudunk az ilyen kényes, talán váratlanul előállt helyzetekben úgy viselkedni, hogy azzal nem szítjuk a feszültséget, az indulatokat, az ellenségeskedést, hanem lecsendesítjük azokat.
Még egy dolgot szeretnék elmondani ezekről az efraimiakról. Fel merték vállalni a konfliktust, akkoris, ha irreleváns kérésük volt, de elmondták. Nézd, Gedeon ez van bennünk. Tegnap Zilahon voltunk csendesnapon, Norbival és kis előadást tartottunk a párkapcsolatról. Fiatalokkal arra jutottunk, hogy jó az, ha fel merjük vállalni a konfliktust. Nem azok ellen szeretnék szólni, akik konfliktus kerülők, mert jó az, ha valaki megmenti magát felesleges veszekedéstől. De vannak, amikor igenis fel kell vállalni. Viszont egy kapcsolatban ha nincs megbeszélés, vita azt jelenti, hogy nem érdekel. Amikor már egyik félt sem érdekli, haldoklik a kapcsolat. Bátorság felvállalni , akkor is ha irreleváns Gedeon arra is példát mutat, hogy hogyan viselkedjünk a konfliktusainkban.
Fáradtságot nem sajnálva, üldözték tovább az ellenséget. Elérnek két települést, ahol izráeliek éltek. Peniel és Szukkót.
- Nem elég a dicső múlt.
Kenyeret kér Gedeon a harcosainak, és azt a választ kapják, hogy miért kezedben van már az ellenség? Gedeon válasza: tövissel ütöm majd a hátatok. Mindkét település dicső múltra tekint vissza. Mindkettő Jákób nevéhez köthető. Peniel az a hely, ahol Jákób harcolt az Istennel. Szukkót pedig az a hely, ahol sátrakat vert hogy kibéküljön a testvérével. Viszont hiába van ennek a két falunak kötődése olyan emberekhez, akik Istent követték, ők mégsem követték őt teljes szívből. Milyen hozzáállás az övék? Segítünk mi az ellenségnek, de ha te állsz nyerésre akkor neked segítünk. Látjátok, nem elég az, ha presbiter volt apám, dédapám, nem elég, ha lelkész a rokonom. Mert az Istennek nincsenek unokái, csakis gyermekei.
Azért is veszélyes ezeknek az embereknek a hozzáállása, amikor nem teszek rosszat Isten ügyének, de jót se teszek. Én jó ember vagyok, nem teszek rosszat az Istennek, de különösen semmit nem teszek az Isten ügyéért. Akkor lennék rossz, ha próbálnám gátolni az Isten ügyét, nem? Kicsit köpönyegforgató tűnik az ő magatartásuk. Pedig Jézus beszél arról, hogy nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja Uram, Uram, hanem aki eggyel az enyémeim közül megcselekedte valamelyiket: ennem, innom adtatok. Amikor tettekben megnyilvánul miben hiszek.
Gedeon tetteiért meg akarják őt választani királynak, de ő azt válaszolja, hogy nem az Úr uralkodjék rajtatok. Elismerően bólogathatunk, hogy szép válasz. De vajon mit is takar magában ez a válasz?
- Gedeon jellemváltása
Sikeressé vált emberek élete nem marad ugyanolyan, mint előtte volt. A mai bulvár ebből él: felkap embereket, akikről locsogni lehet, amikor beleszédülnek a hirtelen jött ismeretségbe, akkor egyre több kitálalt részletet árulnak el, amin csámcsogni lehet. De nemcsak most, hanem régen, az ókorban is találunk arra példát, hogy az ígéretesnek indult életek tévútra csúsztak. Nem kellett ehhez sem bulvármédia, sem internet. Ilyen Gedeon is.
A fejezet végén olyan dolgokat olvasunk Gedeonról, amikor feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy ez tényleg az az ember, aki néhány fejezettel előrébb még, aki jelet kér Istentől, aki félve az ellenségtől elbújik? Mert itt arról olvasunk, hogy saját népe között hajt ítéletet, a szelídlelkű, és békességteremtő Gedeon helyett egy olyas valaki szólal meg, aki elkéri a néptől az ékszereit, amit zsákmányolt. Papi ruhát készít magának, szobrot, sok feleséget vesz el. Őt végülis az Úr hívta el? Bármit megtehet nem?
Gedeon számára minden adott volt, bírta Isten támogatását, jeleket kapott, útmutatást, megtapasztalhatta, hogy Isten vele van. Pontról pontra eligazítást kapott csata előtt, mikor, hova, hányan. Eközben észrevétlenül megváltozik Gedeon. Mindez miért? Hogyan lehetséges? Úgy, hogy bárkit megszédíthet a siker. Az, hogy felajánlják neki az uralkodást, és azt mondja nem kell, ne tévesszen meg minket: a történelemben legalább annyiszor adtak hatalmat félelemből, mint szeretetből.
Szomorú íve ez a történetnek. Gedeon változik és nem előnyére. Félrecsúszásának titka saját lelkében keresendő. Talán ő is elhitte, hogy érdem a szabadítás részének lenni. Hogy Isten talán azért választotta, mert nem volt nála megfelelőbb.
Vajon mi mennyire bízunk saját magunkban? Felteszi a nagyon komoly kérdést, hogy ha én valamikor tartottam a kapcsolatot Istennel, akkor ennyire el tudok távolodni tőle? Nem is az eltávolodás, hanem ennyire fel tudok fuvalkodni? Kérdezhetjük az Isten: Hol vagy? Isten visszakérdezhetne: bocsánat, nem te voltál elmenve?
Isten kegyelme, hogy fölébreszt bennünket. Hányszor voltál már elmenve, hányszor bújtál el az Isten elől, ahelyett hogy Istenhez jönnél? Amikor nem ad nekünk egérutat, csak azt, hogy hozzá tudjunk menekülni. Pál apostol: Tövis adatott a testembe, hogy el ne bizakodjam. – lufi kipukkan.
Befejezés: Lehet sokat hangzott el a mai igehirdetésben, hogy mennyi bűnt követhetünk el, mennyi mindent ronthatunk el. De tudjátok, azt hiszem Isten nem azt várja, hogy egy életen át a bűneimmel hadakozzam, hanem hogy annyire betöltsem vele az életem, ne is maradjon hely bennem a bűnnek. Mindent kiseprek a kis szívem szobájából, nem csak ott ahol a pap táncol, hanem mindent, és nem hagyok rést az ördögnek az életemben. Próbáljátok ki. Házi feladat. Nem marad hely a türelmetlenségnek, nem marad hely a félelemnek, hogy ki merjek állni az Isten mellett. Nem marad hely annak, hogy elbizakodott legyek, hogy elfelejtkezzek Istenről. Az Isten kegyelem, hogy figyelmezetet. Ne felejtkezzetek el, nem én ellenőrzöm, hanem fent. Ámen.
Kocsis Leila,
Szigetlanka