„Éhúd csináltatott magának egy kétélű, egykönyöknyi kardot, és azt a ruhája alá, a jobb csípőjére kötötte. Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt. Miután Éhúd átadta az adót, elküldte azokat, akik az adót szállították. Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled, ó, király! Az így felelt: Csitt! Ekkor kiment mindenki, aki mellette állt. Éhúd bement hozzá; a király éppen az emeleten, hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Istentől hoztam üzenetet neked! Ekkor az fölkelt a trónról. Éhúd pedig a bal kezével a kardja után nyúlt, előrántotta a jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába. Még a markolata is belement a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton.” (Bír 3,16-22)
A második bíró említésekor már megállapítható az, hogy ezeknek a vezetőknek leginkább problémamegoldószerepük volt. Az eszköz nem tűnik mindig a legmegfelelőbbnek, de Istennel együtt sikerrel járnak. Ottniel 8 év rabság után 40 év békét hoz, Éhúd pedig 18 év rabság után 80 év békét. Öt olyan üzenetet szeretnék átadni vele kapcsolatosan, amit ma is érdemes megfontolni, négyet rövidebben, egyet pedig, a legnaturálisabb jelenetet részletesebben tárgyalnám.
- Éhud valószínűleg nem volt a legalkalmasabb hős, ami a külsejét illeti. Az pár évtizeddel ezelőtt is hátrány volt, ha valaki balkezes volt. Hozzá nem értő pedagógusok egyszerűen áttették a balkezes diákok kezéből a jobb kezükbe az írószert. Mépedig azért, mert sutának lenni, balosnak lenni szégyen volt. Éhud azonban nemcsak azért volt balkezes, mert ez volt az erősebb keze, hanem valószínűleg azért is, mert a jobb kezét nem tudta használni. Hendikeppel indult az élete. Ráadásul míg az előző bíra, Ottniel a legnagyobb törzshöz, azaz Júdához tartozott, addig Éhud a legkisebbhez, azaz Benjáminhoz. Azonban éppen ezt az idétlenséget sikerült a javára fordítani, azaz azt, hogy balkezes volt. A testőrséget így tudta átverni a királyhoz való bemenetelkor, mert mindenki a balcsípőjénél kereste a fegyvert, de mivel ő balkezes volt, a fegyverét a jobbcsípőjéhez tette. Amikor gyengeségeinket említjük, nem gondolunk arra, hogy Isten ma is így cselekszik: erejét erőtlenség által végzi el. (2Kor 12,9)
- Éhud egyértelmű üzenetet ad át Eklónnak. Ezt később Zakariás is leírja: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!” Ez Isten üzenete a zsarnok Eklónnak, azaz aki Isten népét bántja, az Isten szeme fényét bántja. Ráadásul neki sikerül azt a szintet is elérni, hogy az adót ajándéknak hívatja. Azaz elvárja, hogy önként, dalolva szolgáljanak nekik, és ezt tartsák a legnagyszerűbb dolognak. Nemcsak a testüket, de a lelküket is fogságban tartja. Kemény üzenet érkezett.
- Később kiderül, hogy Éhúd hőstette bátorságot ad a többieknek is arra, hogy elnyomóik ellen forduljanak. Szükség van vezérre, de nagy szükség van közösségre is. Isten ma is hív embereket a szolgálatába, rengeteg munka van az Úr szőlőjében. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Lk 10,2) A presbiterválasztás is ennek a szükségnek a jegyében kell megvalósuljon.
- Éhúd bíró és a közösség tette nyolcvan évre előre meghatározta a nép életét. Hála Iegyen Istennek az elődeinkért, akiknek köszönhető, hogy béke és szabadság jellemzi általában a környezetünket, de üzenet ez nekünk is, hogy a utódjaink életét a mi döntéseink is befolyásolhatják. Az állandó rémisztegetés érkezik a világ részéről: minek ide gyerek, úgy is elpusztul a világ. Ehelyett mi bátran nézzünk a jövő felé és bizalmunk Istenben legyen, utódainkat is bízzuk rá, mert akkor lesznek a legjobb kezekben. Ő jövőt és reményt ad. De van itt még valami…
- Nem szeretném elkerülni a fenti Ige leggyomorforgatóbb üzenetét. Sőt ezt szeretném a legrészletesebben bemutatni. Éhúd leszúrja Eklónt, mint egy disznót. Maradjunk annyiban, hogy nem Éhúd ment ki a hátsó kapun, hanem a fegyvere a zsarnok hátsó kapuján. Ki is folyt minden szenny és ürülék ennek hatására. Közben a bíra nyugodt volt és tudatos, előre átgondolt minden lépést. Ilyen az, akinek Isten Igéje a fegyvere. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) Isten Szava a kétélű kard, amely alkalmas a kemény szív és a kövér szív átszúrására is. Megkeményedik a szívünk az élet harcaiban, bemakacsulunk, csak az Isten szava tudja ezt feloldani. Megkövéredik a szív a világ gyönyöre miatt, erre is Isten szava hat ébresztőként. Isten szava él és hat. Megítéli a szív gondolatai és szándékait. Undorító az, ami sokszor bennünk van, nem szeretnénk, ha mondjuk a templom falára kivetítenénk azt, ami bennünk van. Isten ezt is tisztán látja és ki akarja azt a szennyet onnan hozni, mert az nekünk árt a legjobban. Jó embernek akarok látszani, de a szavaink és tetteink mögött irigység, mohóság lapul. Ott belül van a baj. Szívprobléma. A bűn belül pusztít és okoz disszonanciát az életünkben. Nincs harmóniában az életünk Istennel, se magunkkal, se mással, se a természettel.
„Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.” (Ézsaiás 64,5) – mondja később a próféta. A szennyes ruha nem a külső szenny miatt koszos, hanem a belülről jövő szenny miatt. Ehhez hasonlítja a Biblia a bűntől beszennyűlt embert. Megoldásra van szükség. Tisztulásra van szükség, de hogyan?
Csak egyvalaki jöhet segítségünkre. Az, aki tökéletes és semmi bűn nincs benne: a tökéletes ember és tökéletes Isten. „Milyen közbenjárót és szabadítót kell tehát keresnünk?” – kérdezi a Heidelbergi Káté 15. kérdése. Válasz: „Olyat, aki valóságos ember, de tökéletes és igaz, mindazáltal minden teremtménynél hatalmasabb, azaz valóságos Isten is.” Nem kell tovább keresnünk, engedjük, hogy Ő találjon el az Ő Igéjével. Akkor is, ha fáj, távolítsa el belőlünk azt, ami árt nekünk. Jézus Krisztus a kereszten szintén megtapasztalta azt, fizikailag, hogy milyen az, amikor egy kard hatja át az oldalunkat. Belőle azonban víz és vér folyt ki, üzenve tisztaságát és tökéletességét. Hatalmas szükségünk van ma is rá.
Testvérek! Igaza van Oscar Wildenak: „Minden szentnek van múltja és minden bűnösnek lehet jövője.” Aki egyszer elkezdett járni Isten útján, letette bűnterhét és senki nem róhatja fel ezt neki. Ha még mindig húz le valami, tudd, van jövőd, van reményed. Ne add fel, bízd életed rá és szabad leszel. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka