“Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon feltámadnia. Péter félrevonta őt, és feddni kezdte: Isten őrizz, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordult, és azt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, botránkozásomra vagy nekem, mert nem Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberekéire.” (Mt 16,21-23)
Jézus “lesátánozza” Pétert? Nem kemény ez egy kicsit? Emberileg nézve Péter jót akar, talán óvni is akarja Jézust mindezektől a szörnyűségektől.
Előszöris a kutyák világnapján lehet a jól ismert képet, amit farkasokkal mondanak legtöbbször, kutyákkal mondani: “Minden emberben két kutya harcol. Tudod, melyik fog győzni? Amelyiket jobban eteted.” Péter eteti rendesen a gonoszt. Mi is szoktunk ilyet tenni, amikor túlaggódjuk élethelyzeteinket, túltoljuk saját elképzeléseinket.
Ugyanakkor Péter nem hallgatja végig Jézust. Leakad a szörnyűségeknél, szerintem meg sem hallja azt, hogy feltámad. Meg sem hallja az evangéliumot. Úgy gondolom ez a baj sokszor velünk is. Fontos, hogy az élet gondjait meg tudjuk oldani, de nem szabad a perifériára szorítani a feltámadás tényét. Mert csak akkor működhet az ebben való hit, ha nemcsak úgy gondolunk rá, mint utolsó szalmaszálra, hanem úgy, mint életünk legnagyobb lehetőségére és ajándékára. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka