Ez év augusztus havának első szombatján kötött egymással házasságot két leendő segédlelkipásztor. A Székelykocsárdi Református Egyházközség templomából Kocsis Norbert és Csatári Leila indultak el közös útjukon, ketten hármasban.
Az Igét Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor hirdette, egy ilyenkor szokatlan bibliai textusból prédikálva. Ábrahám próbatétele alapján ugyanis nem biztos, hogy gyakran szólt esküvői igehirdetés. (1Móz 22,1-13) Ábrahám próbatétele emberileg egyszerűen érthetetlen, ám az ősatya engedelmessége teljesen természetesen hat: Itt vagyok! – mondja Istennek. Isten jelenlétében van, nem hajléktalan. Amikor az engedelmesség nem kényszer, akkor voltaképpen az Atya szőlőjében dolgozunk, mint gyermekei, és ez megtiszteltetés. Istennek kell közben kommunikálni és egymással is a lehető leggyakrabban és biztatni egymást akkor is, amikor egzisztenciális kérdéseink vannak, eljutva a felismerésig: „Az Úr majd gondoskodik róla.” A házaspárok erszénye nem üres, viselkedési mintákat hoznak otthonról magukkal (hála azokért, akik betették ezt az erszénybe, akár élnek, akár nem), amelyeket a másiknak kell tudnia kezelni és lehetőleg együtt élni vele, csiszolódni. Egy ideig a közösség látja mit tesznek a házasok, de létezik intimszféra. Ez fejben dől el. Az idejemúlt közhely, hogy a parókia falai üvegből vannak, pláne butaság megfelelési kényszerben élni, hiszen nem lehet mindenkinek tetszeni. Nekünk keresztyéneknek az Ige a mérce, nem az emberek véleménye. Az áldozatszerepet pedig egyik fél sem vehet magára, áldozati pózt felvenni a házasságban nem ildomos. Vele tűrök! – szól az esküszöveg, és nem: Érte tűrök. Jézus Krisztus nem az áldozati pózt felvenni ment a Golgotára, hanem győzni: Elvégeztetett. Akarunk-e a győzteshez tartozni, ha igen, akkor megtapasztaljuk: Az Úr hegyén a gondiviselés. – szólt az igehirdetés.
Isten áldása legyen Kocsis Norbert és Leila életén. Szeptembertől mindketten Szatmárnémetiben lesznek segédlelkészek. Sok boldogságot!
