„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” (Jak 5,7-11)
Ott vagyunk már?! – hangzik az idegesítő szamár visszatérő kérdése a Shrek című mesefilmben, türelmetlensége türelmetlenné teszi még a nézőt is, nemhogy a vele utazókat. A magyar válogatott újabb négy évet kell várjon az esetleges világbajnoksági részvételig. – türelemre a magyar foci kedvelőit már nem kell tanítani, mert a legedzettebbek közé tartoznak. Őszintén irigyeltem azokat az elmúlt vasárnapon, akik nem szeretik a focit. De nemcsak azok edzettek, aki sportot nézik, elég elmenni a bevásárlóközpontba, és sorban állva tapasztalni, hogy jobb lett volna a másik sort választani. Rengeteg példát lehetne még felhozni, a türelem szükségszerűségét bizonyítandó.
A Biblia által gyakran említett téma ezt, ahol az az Isten beszél hozzánk, aki: „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 145,8) A várakozás elkerülhetetlen, még akkor is, ha a modern technika segít, olykor meg bonyolít.
A türelmes ember telve értelemmel, a türelmetlen pedig bolondnak bizonyul. (Péld 14,29) Tehát nem az a kérdés, hogy kell-e várakozni, hanem az, hogy jól várakozunk-e? Türelemre szükség van. Aki nem tud jól várni, annak elborul az agya, és őrült módon tud viselkedni. Sajnos magunkon is tapasztalhatjuk. Teljünk meg értelemmel!
Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket. (Péld 19,11) A türelem szépségipari kellék is. Belső szépségre gondolok. A tűrés minél kevesebb töréssel a megbocsátásra és a szeretetre tanít. Önmagával tesz jót először is az, aki ez megtanulja, aztán pedig a környezete is szedheti a gyümölcsét.
„Kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,11-12) A hittel teszi egyenlővé a szentíró a türelmet. Nemcsak az emberekkel való kapcsolatban, hanem az Istennel való viszonyunkban is elengedhetetlen kellék. Oda merjük-e adni Isten kezébe az életünket és van-e türelmünk kivárni azt, hogy Ő az életünkkel hosszan és jól dolgozzon? Isten jól időzít, bízzunk benne!
Jakab a fenti Igében aktív várakozásra tanít mezőgazdasági példát hozva. Aki művelte a földet, tudja, hogy a vetés után sokat kell várni, hogy a gyümölcsét is lássuk a munkánknak. Isten adja a növekedést, az esőt, az áldást. Nekünk sem kell karba tett kézzel várakozni, mert a magunk munkáját el kell, hogy végezzük, de szükségünk van bizalomra és türelemre. A mi dolgunkat tegyük meg, a többit bátran bízzuk rá!
A türelmünk gyümölcse jellemünk formálása is. „Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.” (Róma 5,3-4) Sok türelem kell ahhoz, hogy az állhatatosságunk kialakuljon. Egyszer egy komolyzenei koncert után az egyik néző odament a világhírű hegedűmészhez és a következőt mondta: „Az életemet adnám, hogy úgy tudjak játszani, mint ön.” Mire a művész válaszként a következőt mondta: „Én oda is adtam az életemet ezért.” Próbák, gyakorlás, szenvedés, küzdelmek, türelem… a tehetség nem elég. Malcolm Gladwell és Anders Ericsson kiválóságkutatókhoz kapcsolódik az ún. 10.000 órás szabály, miszerint valaki mesteri szintet érhet el egy adott készségben, ha legalább 10 000 órát gyakorol. Hangsúlyozzák a minőségi és tudatos gyakorlás fontosságát, nem csak a mennyiséget. Sőt a kulcs a gyakorlás minőségében rejlik. A megfontolt gyakorlás tudatos erőfeszítést jelent, ahol a cél a fejlődés, a hibák kijavítása és a visszajelzések figyelembevétele. Ehhez is szükséges a türelem.
Az Ige Jóbot idézi ide a türelem példamutatójaként és a türelmet a szenvedéssel együtt említi. Nem ahhoz kell tehát igazán türelem, hogy az ember végigálljon egy sort, vagy végighallgasson egy hosszabb prédikációt. Ismerjük Jób szenvedéstörténetét, aki családját és egészségét is elveszíti és mindezt türelemmel és hittel viseli. A türelem igazán akkor szükséges ma is, amikor az orvosi rendelő előtt állunk és várjuk a diagnózist. Vagy éppen végigvinni egy kezelést, egy kemoterápiát, egy sugárkezelést… Nos, ehhez kell igazán türelem. És ilyenkor vesszük csak észre igazán, hogy milyen türelmetlenek voltunk aprócseprő dolgokban.
József 13 évet várt. Noé 120 évet várt. Ábrahám 25 évet várt. Mózes 40 évet várt. Jézus 30 évet várt. Ha Isten megvárakoztat, íme milyen jó társaságba kerültél. Mert Isten a megfelelő időben adja meg a megfelelő dolgokat.
A türelem nem beletörődés a sorsba. Ady Endre írja magáról: „Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, Ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, El nem siratott, bús élőhalott…” Őszintén, idáig is el lehet jutni. De Isten azt szeretné, hogy a türelem jóbbá formálna és az életed legsötétebb pillanatában is tudnád, életed jó kezekben van. Amikor nem látod, Ő lát. Amikor nem hiszel úgy, ő töretlenül bízik benned. És Ő vár az út végén is. Ez a mégis legyen egy jó dac a jó mellett és a rossz ellen.
Az Úr eljövetele nem pánikoltat, hanem türelemre tanít. Nem ijeszteni akar, hanem éppen ellenkezőleg, bátorítani arra, hogy amikor vége lesz itt mindennek, akkor kezdődi majd valami igazán új, elképzelhetetlenül jó. Addig is adjon az Isten nekünk sok-sok türelmet, de azért mi is dolgozzunk rajta! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka