„Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett? Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4,11-17)
A legismertebb jakabi Ige, a könyv legtöbbször idézet mondata valószínű ez: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ez vagy azt fogjuk cselekedni.” Deo volente! – mondják a szakavatottabbak, latin nyelven. Jakabi feltétellel ott leszek, azaz ha az Úr is akarja és élünk. Teljesen korrekt, egy kicsit óvatosságra intő, szerény mondat ez, mely bevallj, nem minden rajtunk múlik, de ami rajtunk áll, igyekszünk megtenni. Óvatosan tervezzünk!
Mi is a baj a tervezéssel? Kifejezetten tisztelettel és megbecsüléssel kell szóljunk azokról az emberekről, akik tudnak tervezni. Van víziójuk, specifikus és objektív élettervük, gondoskodnak a jövőről, csupa jó tulajdonság, így önmagában. Mi is éppen egy igehirdetési terv részeként tanulmányozzuk Jakab levelét. Bibliaórán is megvannak a terveink. Egy gyülekezet vezetési is szokott tervezni. Minden egyházrész megteszi ezt. Komoly cégek éves tervet készítenek. Célkitűzéseik vannak, megvalósítási tervük. Önmagában nincs ezzel semmi gond, a komolyságot demonstrálják ezzel. Egy pár előre megtervezi az esküvőjét, intézik a termet, a szakácsot, a pincéreket, a zenészt, a helyszínt, a fotóst és levégén szólnak a lelkésznek is. Ez is megszokott dolog. Nincs is baj ezzel. De akkor mi a problémája Jakabnak? Az, hogy a számításból az Istent hagyjuk ki, az élet adóját.
Mi az élet? Fontos, hogy ne csak idő legyen az életünkben, hanem élet legyen az időnkben. A Biblia őszintén és nyíltan elmondja több helyen is, hogy életünk olyan, mint a pára, a lehelet. Egy afrikai származású focista első európai, téli edzésén kétségbeesetten szaladt be a csapatorvoshoz, hogy füstöl a szája, mi lehet a baj. De valójában a lehelete volt. Látta és kétségbeesett. Az élet törékeny és mullandó. Jó elővigyázatosnak lenni és vigyázni arra, ami van, de akkor is előbb utóbb vége lesz. És ki emlékezik majd ránk? Igaz lesz az az emlékezet? Mi melyik üknagyszülőnk nevét tudjuk? Ükunokáink fognak minket ismerni, legalábbis a nevünket? Hogyan éljük meg törékenységünket, mullandóságunkat? Beszámítjuk-e ezt is a tervezéseinkbe? A jakabi igerész három dologra hívja fel a figyelmet. Ezt a három üzenetet bontsuk ki még egy kicsit:
- Amikor tervezel, ne gondolj csak arra, amit te akarsz, hanem elsősorban arra, hogy Isten mit tervez az életeddel.
Minden a tervek szerint alakul, de az nem az én tervem, hanem az Istené. Neki is van terve az én életemmel. Nem véletlenük alkotott meg engem. Nem véletlenszerű teremtmény vagyok. Az Ő megtervezett alkotása vagyok. Akar valamit velem. Érdekel ez engem? Meg szoktam kérdezni? Vagy csak nekem vannak terveim és az Ő terve nem érdekel?
Aki betegesen kontrolálni akarja az életét, az nehezen fog erre a gondolkodásra hajlani. A kontrollmániások azért kiabálnak, fenyegetnek, türelmetlenek és agresszívek, mert nem bírják elviselni, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ők tervezték. Agressziójuk következménye az lesz, hogy félelemből hallgatnak rájuk, de igazából mások szívét nem fogják elnyerni. Rossz ilyen ember mellett élni egy közösségben, egy gyülekezetben, egy munkahelyen, egy családban… Legyen ez tükör előtted, ha éppen te vagy az az ember, akitől félnek és ezért engedelmeskednek. Igazán az a közösség, amit fenyegetéssel és erőszakkal szerveznek, nem fog működni. Csak az fog teljesedni, amit Isten is úgy gondol. Előbb Őt kérdezzük!
„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.” (Péld 19,21) – a kontrollmániások jó, ha időben szembesülnek ezzel.
„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3) – legyenek szándékaid, de tudd: ember tervez, Isten végez. Ez nem fenyegetés, hanem tény. Igazodjunk terveinkkel Isten tervéhez!
- Amikor tervezel, tudd, hogy véges vagy, de tedd életedet az örökkévalóság perspektívájába.
Limitált kiadás vagy. Nem szalagon gyártottak. De ez az is jelenti, hogy véges vagy. Nem minden érted van, és nem minden körülötted forog. Rick Warren híres evangelizáló lelkész egyszer Dél-Koreában, Szöulban egy tüntető tömegbe botlott bele, akik a templom előtt demonstráltak. Ő azt hitte, hogy azért jött olyan sok ember ki, hogy őt üdvözöljék. Hát nem! Önmagán nevetve mondta el tévedését. Ők nem miatta jöttek ki.
Érdekes azonban, hogy annak ellenére, hogy végesek vagyunk, a Biblia arra is buzdít, hogy vegyük észre azt is Isten örök életet adott nekünk az Ő Fia által. Legalábbis azoknak, akik hisznek Őbenne. (Jn 3,16) Egyszerre kell látni az is, hogy egy életünk van, és azt is, hogy ez az egy életünk pedig örök, Istenben. Sokat segít ez a lelki tűrőképességünk, azaz a rezilienciánk kialakításában.
A reziliencia, azaz rugalmasságunk segít elfogadni a megváltoztathatatlant, és az Istentől kapott bölcsességgel különbséget tudunk tenni eközött és a megváltoztatható között. A lelki tűrőképességünket erősíti az Istennel való kapcsolatunk, a szeretteinkkel való kapcsolatunk (mind a kettő ugyanúgy lemérhető az agyunk működésében) Egy tágabb kontextusba emel, reményt ad és a karbantartja a lelkünket. Gyakoroljuk!
- Amikor tervezel, rendezkedj be egy szép életre! Jót tervezz! Túl jót!
A jó tervezésről szóló igeszakaszt Jakab úgy fejezi be, hogy felhívja a figyelmet a mulasztás bűnére. Ha tudsz jót cselekedni, cselekedj jót! Túl jót tenni, mégis jót tenni jobb, mint forgatni magunkban a rosszat és rágalmazni másokat. Sokszor forrnak bennünk az indulatok. Bánjuk azt, hogy nem mondtuk meg a magunkét, éjszaka is forgolódtunk és bákódunk, hogyha nem „ütöttünk vissza” egy szócsatában. Ezért sose bánkódjunk! A halálos ágyán az ember nem azt szokta bánni, hogy mit tett rosszul, hanem azért bánkódik, hogy mit nem tett meg, azaz mi jót nem tett meg.
Táguljon a szíved! Ha nem tetted meg, azon fogsz sírni és nem azon, hogy túlteljesítetted! Ha nem hallgattad meg a másikat, azon fogsz bánkódni, és nem azon, hogy végighallgattad türelemmel. Ha sírtál a másik baján, azt nem fogod megbánni, de ha nem érdekelt, az fog emészteni. Ha türelmes vagy, szeretsz, ha megbocsátasz, ha hiszel, mégis, végsősoron nem fogod megbánni, de azt igen, ha ezeket elmulasztottad. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka