„Lót felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.” (1Móz 19,26)
Ki hátranéz, sóbálvánnyá mered. Akit a múlt megköt, nem tud előrehaladni. Márpedig az életet előrefele éljük.
Nagyon sokan most is a múltban élnek. Megköt őket egy-egy esemény, amit traumaként éltek meg. Nem tudják feldolgozni a gyász fájdalmát, nem tudnak továbblépni egy-egy rossz döntés következményéből, vagy éppen a fiatalságukat siratják és nem hajlandóak szembenézni az idő múlásával, vagy az öregedés jeleivel. Sokféleképpen lehet a múltba rekedni. Lót felesége sajnálta a várost, ahol élt. Luxizás, jólét, bulik, szórakozás és még ki tudja milyen élmények kötötték oda. Sajnálta, hogy ott kellett hagyja, ezért nem tudott tovább haladni.
Fontos a múlt, de leginkább azért, hogy tanuljunk belőle. Visszapillantótükör nélkül nehéz haladni, de ha állandóan abba tekintünk, az veszélyes lehet ránk. Tanuljunk múltunkból, de életünk haladjon előrefelé, mert van célunk, az örökkévalóság. Van utunk, Jézus Krisztus. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka