„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jak 1,12-18)
Ahogy haladunk Jakab levele olvasásával és magyarázatával, annál többet tudunk meg Jakabról, Jézus Urunk féltestvéréről. A kortársak és az egyházatyák is bölcsnek és igaznak nevezték őt. Még az ellenségei is, azaz azok, aki üldözték őt, erről tettek tanúbizonyságot. Jakab ugyan nem követte Jézust csak feltámadása után, addig lehettek kétségei, mégis mintha a Hegyi beszéd stílusában írna, és a Példabeszédek könyvéhez is hasonlítható írása. A működő, felismerhető hitről ír, ami a megtérés után a győztes élet. Ehhez azonban sok fontos akadályt le kell győzni, sok olyat, amit egy szóban is össze lehet foglalni: kísértés. Erről beszél ebben az igeszakaszban. Ifjúság vasárnapján nehezen lehetne aktuálisabb témát találni.
Mi a kísértés? Az eredeti görög szó fordítható kísérletnek, próbálkozásnak, bizonyításnak. A kísértés tehát az ember hűségét, erejét, kitartását teszteli.
Jakab a Hegyi beszéd első szavával kezdi a témát. Boldog! A világ másképpen definiálja a boldogságot. Kísértés témában talán azt mondják: az a boldog, aki az adódó lehetőséget kihasználja a maga javára. Buta vagy, ha lemaradsz a tiltott gyümölcsről. Az Ige pedig azt mondja: boldog vagy, ha kitartasz. A rövid és hosszútávú boldogság közti különbség ez. Legyünk hosszú idei boldogok! Isten ezt szeretné.
A kísértés anyakönyvi kivonatát is olvashatjuk itt. Származása: nem Istentől van. Ne hárítsuk rá! Ő enged kísértésbe esni, kérjük is az Úrtól tanult imában, hogy ezt ne tegye. De nem Ő a hibás. Van tehát felelősségünk. Azt is látnunk kell, hogy ez specifikusan szívprobléma. Nem a viselkedéssel van baj, hanem a szívünkkel. Onnan a mélyről érkezik. Luther Márton mondja: „azt nem akadályozhatod meg, hogy a madarak elrepüljenek a fejed fölött, de azt igen, hogy fészket rakjanak a hajadban.” Isten előtt el kell majd számolnod azokkal a dolgokkal, amiket beengedsz az elmédbe, a szívedbe. A szívünk tehát erkölcsünk forrása. És még ott, idejében el kell tudni kapni azt, ami kísért.
Gyakran a testiség talajára toljuk át ezt a szót, de bizony egészséges dolgok is kaphatnak gellert és válhatnak kísértéssé. A jóságból jótékonykodás, alázatból alázatoskodás, határozottságból mások leuralása lehet. Egy jó gondolat vállhat önzővé, magamfelé hajolhat a kezem és a pokol felé vezető útra indulhatnak el a jó gondolatok is. Tudnom kell, ki motiválja tetteimet és ki irányítja azt? Ahhoz, hogy le tudjam győzni a kísértést, tudnom kell, hogy az az Isten, aki velem van, mire képes.
Kicsoda az Isten? Ő van mindenek felett. Nem érdemes kissebbel kezdeni. A világosság, a csillagok járása felett is Ő van. És ő a kísértés elleni harcban pont elég. Tőle jó jön, sőt igazán jó csak tőle jön. Minden napunkat, minden lelki harcunkat vele való kommunikációval kell kezdeni. Ezt imának hívják. Isten mit akarsz, hogy cselekedjem? Mit vársz el tőlem ma? Mindamellett, hogy ha nem is azonnal, de válaszol, tudnom lehet azt is, hogy Ő nem változik, azaz megbízható. Biztonságom a mindennapokban.
Mit akar Isten? A naponkénti válaszok mellett azt kell látnunk, akarja, hogy gyermekei legyünk. Ezért Ő mindent is megtett: elküldte Fiát, aki kiállta a próbát, Ő maga is kísértésekkel harcolt, és győzött. Akarsz a győzteshez tartozni? Ehhez a csatához ő adja a feltámadásának erejét is. Fel vagyunk vértezve. Éppen ezért, ha kísértésbe esünk, bátran kérjük a győztes Fiút énekünk szavaival is:
„Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagy semmiért.” (339,1)
Rácz Ervin,
Szigetlanka