„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.” (Jakab 1,1-11)
Kilencedik szolgálati évemet kezdem meg a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközségben. A délelőtt istentiszteleteken általában igehirdetés-sorozatokban igyekeztem átadni Isten üzenetét. Voltak témasorozatok a bizalomról, az identitásról, Isten ígéreteiről, fontos kérdésekről. Több ószövetségi könyvet áttanulmányoztuk: Jób, Prédikátor, Józsué, Dániel, Bírák. Újszövetségi sorozatok is voltak: Hegyi beszéd, Jézus példázatai, Kolosséi levél, Római levél.
Ezen az őszön, adventig, ha Isten is úgy akarja (!!!), akkor egy újabb újszövetségi könyv, Jakab levele alapján szólnak az igehirdetések. Néhány szó a levélről előljáróban: Szerzője Jézus Krisztus Urunk egyik féltestvére. Ő mégis úgy kezdi a levelet, hogy Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája. Nagy alázatról tesz tanúbizonyságot. A jeruzsálemi gyülekezet lelkipásztora lett, aki később vértanúhalált hal. Szegény és üldözött gyülekezet vezetője, aki ebben a levélben mindjárt az elején azzal bátorítja a gyülekezetet, hogy örömmel fogadják a próbákat. A könyv a hitből fakadó cselekedetekről szól, azaz arról, hogy mi a hit akcióban.
Nem tudom, hogy te, aki hallgatod, vagy olvasok a prédikációt, most éppen milyen próbákon mész át, de szeretném, ha Isten téged is bátorítana a próbák idején, vagy idejére. Merj erőt meríteni és tanulni tőle! 5 olyan üzenet következik, a fenti Ige alapján, amit érdemes a tarsolyba tenni, sőt gyakorlatba ültetni:
- A hit próbája mutatja meg annak eredetiségét
Hiszek én az Istenben, tiszteletes úr! – hallom a mentegetőző felszólalásokat és magyarázatokat arra, hogy miért nem járnak templomba. Hiszek, és tudok otthon is imádkozni. Ez magyarázkodó hit, vagy virtuális hit, nem az igazi. Gyerekes hit az, ami nem akar fejlődni, és nem akar erősödni. A hit eredetiségét a próbák mutatják igazán meg. Ha összeesik az első nyomástól, akkor bizony nem volt hit.
A próbák személyesen ismertetik meg Istent. Egészen addig hallottunk róla, láttuk, ahogy másoknál, bibliai szereplőknél vagy mai hívőknél hogyan cselekszik és működik. Amikor jönnek a próbák, akkor mi megyünk ki a táblához felelni. És van, hogy olyankor a tanár hallgat és van, amikor a legszemélyesebben tudunk beszélni vele.
Ez a lecke ma nagyon hiányzik. Ma tabutéma a halál, a szenvedés, a betegség. Jaj, csak erről ne beszéljünk! Félünk tőle, és elfordítjuk fejünket. A gyülekezetek is csapatösszerázókat, kirándulásokat, élményekkel teli alkalmakat szerveznek, amivel semmi baj nincs, de felkészülünk vele a próbákra? Erősítik a hitünket? Legyen ez is cél egy ilyen megszervezésekor! Igénk azt akarja elmondani ma, hogy nem könnyű ugyan a próba, de ne pánikolj be akkor, amikor érkezik, mert személyes Isteneddel együtt mész neki a feladatnak.
- A hitet a türelem segítségével gyakoroljuk
Türelem! Igen. Ez nehéz téma. Uram adj türelmet,… de azonnal! – mondjuk türelmetlenül. Két dolog mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a türelmet kifejlesszük magunkban: az unalom és az idegesítő emberek.
Nagy hibát követ el a szülő akkor, amikor gyermeke minden percét be akarja táblázni. Az unalom serkenti a kreativitást. Nem kell őket sajnálni, ha néha unatkoznak. A türelmetlenség abban is meglátszik, amikor a fiatalból munkavállaló lesz és egyből a ranglétra tetején akarja magát látni.
A másik, amikor Istentől türelmet kérünk, akkor bizony sokszor olyan embereket ad mellénk, akik ezt a tulajdonságukat kimunkálják. Nem kellemes, de fogadjuk el az edzőtársat. Olyan ez, mint amikor a méhész a méhek között kell végezze a munkáját, és a csípések elviselése édes következményekkel jár. Jó edzést!
- A próbák bölccsé tesznek
Szeretnénk néha a homokórát megállítani, sőt az idő kerekét visszafelé pörgetni. Másképpen csinálnánk dolgokat. De tudjuk, ez nem lehetséges. Ehelyett kérhetünk bölcsességet a próbák idejére.
Amikor próbák érnek, a leggyakoribb kérdés az, hogy MIÉRT! Érdemes ez a kérdést két szóban feltenni: MI ÉRT? – azaz mi érett meg ezáltal. Másképpen hangzik. Bölcs kérdések még ilyenkor:
Mire akar Isten ezzel tanítani? Miben változzak?
A lényeg, hogy erősebben jöjjek ki belőle és nem hősködve. Látom ám, hogy megtörténik az önvállveregetés ilyenkor. Én is estem már ebbe a hibába. A próbák az alázatot kell, hogy kimunkálják bennünk és nem büszkeséget.
19. éve vagyok lelkipásztor. Bizony szolgálatom elején erősebben és könyörtelenebbül, bölcsködve és okoskodva prédikáltam a megpróbáltatásokról, közhelyeket és nagy szavakat puffogtatva. Most már látom, néha meghallgatni és csendben lenni is érdemes. Valamikor a csend többet mond. Adja Isten, hogy ne üres szavakat, hanem Lélekkel teli Igét közvetítsünk ilyenkor!
- A próbák nem ismernek kasztokat
A szegények azt gondolják, hogy a gazdagoknak nincsenek gondjaik. A gazdagok legyintenek a szegények problémáira. Pedig a próbák nem ismernek társadalmi rétegeket.
Aminap hallottam a hírekből, hogy a világ két ismert vezetője, világnagyhatalmak irányitói arról beszélgettek egymás között, hogy milyen jó lenne, ha tovább tartana az élet. Félnek a haláltól, pedig tényleg a legbefolyásosabb emberek között tartják őket számon. Nekik is van problémájuk. Van, amit Isten nélkül ők sem tudnak megvalósítani. Csak a fenn említett alázat vár kimunkálásra.
A szegényebb emberek irigységéből nem ment fel semmit a helyzetük. Bár az alázat könnyebben megy számukra, de ez nem magától értetődő.
Lehetsz bármilyen társadalmi helyzetben, a lépcső bármelyik fokán, bármikor kihívhatnak a táblához. Nem felelhetsz soha a másik emberre hivatkozva és mutogatva. Te vagy ott és nem más!
- A próbák célja
Mi az életcélod? Miket tűztél ki magad elé. Élmények? – talán megvoltak a nyár folyamán. Anyagiak? – mindig lesz újabb cél, másik autó, másik ház. Egy bizonyos életszínvonal elérése? – mi a határ? Tudás? – ami nemcsak magabiztosabbá, hanem önteltebbé is tesz? És mi lesz akkor, ha elpattan egy húr? Mivé lesz a tudás, az élmény? Mit kezdek akkor a jó életszínvonallal? Nem járok a felhők fölött, tudom, hogy sokmindenhez szükséges a pénz, de… Amikor a próbák miértjére keressük a választ, ezeken az utakon sok értelmet nem találunk! Lehetnek részcéljai ezek az életnek, de nem lehet ez éltünk főutcája! Mi a főút! Ki az út? Jézus.
A keresztyén élet célja: Jézus karaktere alakuljon ki, személyisége kirajzolódjon egyre inkább rajtam. Egyre jobban hasonlítsak rá. Ha ez a cél, érteni fogod a próbákat. És lesz olyan, amit később fogsz megérteni, és van amit igazán csak odaát. Ezen az úton sohasem vagy egyedül: Ő nem ad nagyobb próbát, mint amit vele együtt el ne tudnál hordozni. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka