“Izráel fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk bármit, ahogy jónak látod, csak ments most meg bennünket! Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket, és újra az Urat tisztelték. Az Úr pedig megelégelte Izráel nyomorúságát.” (Bír 10,15-16)
Túl vagyunk a Gedeon korszakon, túl vagyunk az önjelölt királyon Abiméleken és ebben a részben, a könyv felénél, mintha összefoglalná a szentíró a lényeget, ismét elhangzik a diagnózis: a baj az, hogy azt tették, amit rossznak lát az Úr.
Közben azért nagyon röviden két bíra is megemlítésre került, de nagyon röviden, mintha sírfelirat lenne. A Mesterséges Intelligencia (AI) készít ismert és közepesen ismert emberekről összefoglaló írást, többen az ismerőseim közül ki is próbálták ezt. Mintha ezt látnánk itt Tólá és Jáir esetében. Tólá nevének a jelentése féreg, karmazsin. Megemlítésre méltó, hogy nem változtatott nevet a kampány kedvéért. „De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.” – olvashatjuk a 22. zsoltárban, ami messiási Zsoltár, Krisztus szenvedését vetíti elő. Egy ilyen nevű király is lépcső Krisztus megismerésének útján. A másik király Jáir, akiről azt olvassuk, hogy harminc fia volt, akik, mint kisserifek szamárháton (ez virágvasárnapra is utalhat) felügyelik az országot együttműködésben, nem úgy, mint Gedeon fiai, akik bele is pusztulnak a széthúzásba, vagyis inkább Abimélek őrültségébe és hataloméhségébe. Jáir fiai között nincs ilyen, jól működik a tekintélyelvűség és a delegálási képesség egyszerre.
Valóban unalmasnak tűnik már a Bírák könyve ezen részénél, sokadjára olvassuk ezt, hogy a nép azt teszi, amit rossznak lát az Úr. Nemrég egy rendőrrel beszélgettem, egy bizonyos népcsoportról kérdeztem, hogy tudnak-e változni, képesek-e a változásra, és egyértelműen legyintve azt mondta, hogy soha. Ha magyar lett volna a rendőr, azt mondta volna, hogy: kutyából nem lesz szalonna. Milyen jó, hogy Isten nem mond le így rólunk. Nem legyint, nem unja, hogy már megint meg kell mentenie. Nem mondja, hogy menthetetlenek vagyunk, mert kész már az Ő mentési terve, amikor mi még nem is tudjuk.
Izrael szorongatott helyzetbe kerül. A szorongás alapvető és természetes emberi tapasztalat szervezetünk veszélyhelyzetre adott reakciója, melyet sokféle lelkileg megterhelő helyzetben átélnek. Ha oka van, ezt valóban természetes. Minden lelkipásztor prédikáció előtt, színész fellépés előtt, orvos műtét előtt… szorong. És ez jó is, mert jelzi a felelősséget. Azonban van beteges szorongás, állandó aggodalmaskodás, pánikolás, fóbiák, amelyek megoldásra szorulnak. Vicc: A kamion beszorul a híd alá. Kiszáll a sofőr, nézi mit tehetne. Arra megy a rendőr és gúnyosan megkérdi: – Beszorultunk, beszorultunk? Mire a sofőr: – Á dehogy! Éppen hidat szállítok! Amikor beszorulunk, nincs kedvünk beszélgetni, de éppenhogy erre van szükségünk, Isten is beszélgetni akar velünk. Az Ő türelmére szükségünk is van.
Az istentisztelet is egy ilyen beszélgetés. Szól az Ige Isten részéről, és megcsendül a szívünk imára. Micsoda párbeszéd! Isten és Izrael közötti beszélgetés tartalma, sok istentisztelet alapbeszélgetése. Isten mindenekelőtt tisztázza: Én teremtettelek, én alkottalak, az én ötletem vagy… Erre ti úgy reagáltatok, hogy elhagytatok, hűtlenek voltatok. Inkább kellett a pénz, az érzékiség, az önzés, a siker… rám se hederítettetek! Akkor most menjetek oda segítségért, ahol eddig voltatok. Mintha egy kis sértődés is benne lenne, pedig Isten nem sértődik, csak érez. Fáj neki, hogy nem törődünk vele, és ezt jelzi itt. Isten nem büntet, hanem átenged bennünket tetteink és gondolataink következményeinek. Kiszolgáltat bennünket tévedéseink következményeinek. Sokszor mi büntetjük saját magunkat. A Biblia Istent vágyakozó, csupa szeretettel ránk várakozó apaként ábrázolja. Vár rád! Messze van ez a sértődéstől, de érző Istenünk van és ezt jó tudnunk. Ezt, ha felismerjük, akkor jön az őszinte bűnbánat és a fogadalomtétel. Mint egy kisgyermek, megígérjük, hogy azt tesszük, amit Isten akar, csak mentsen meg. Talán már tudjuk, hogy nem leszünk képesek megfogadni, amit ilyenkor ígérünk, de mindent is ígérünk azért, hogy mentsen meg az Isten.
Milyen jó ezt olvasni: Isten megelégelte nyomorúságunkat. Azt hisszük, Istennek tetszik az, amit lát, amikor bajban vagyunk? Ez a világ nem olyan, mint amilyennek az Isten elképzelte és amilyennek szeretné. De ennek ellenére kontroll alatt tartja. És azt akarja, hogy általunk is építhesse az Ő országát, hogy legyen meg akarata, mint a mennyben úgy a földön is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka