„És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.” (1Móz 30,43)
Jákób az Úr segítségével meggazdagodik. Nem is kicsit. Vagyonos ember lett, és ebben a részben egyértelművé válik, hogy Isten segíti ebben.
Rögtön fel is teheti az ember a kérdést: én is az Urat követem, neki szolgálok, nos, akkor miért nem vagyok én is gazdag? Engem miért nem segített meg az Úr? Miért nem áldott meg engem is ilyen formán?
Vannak olyan szekták, akik erre egyenesen megmondják a választ: nem imádkoztál elég jól, így jártál. Ők azt vallják, hogy mindenképpen együtt kell járjon az isteni áldással az anyagi gyarapodás. Micsoda teher ez azokra nézve, akik kínlódva élnek egyik napról a másikra! Nem elég, hogy nehéz az életük, még el is ítélik őket ezért. Távol álljon ez tőlünk!
“A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi.” (Péld 22,2) A gyülekezeteinkben is vannak tehetősebbek és vannak szegényebbek. Sokszor éppen az a tapasztalat, hogy a sanyarúbb sorsú emberek jobban ragaszkodnak Istenhez, mert olykor jobban érzik a hiányát. A gazdagabbak számára pedig nagyobb a felelősség. Őrájuk többet bízott az Isten. Isten nem mindent nekik adott, csak náluk tette le! – ez pedig a saját beismerésük kell egyen! Semmiképpen sem használhatják adakozásukat csupán lelkiismeretük megnyugtatására!
No de kik a szegények és kik a gazdagok? Nagyon relatív ez. Vannak, akik a kevéssel is hálása tudnak lenni és van, aki a sokat is kevésnek tartja és minél több került a bírtokára, annál többre vágyik. Isten adja, hogy merjünk az elégedettségünkből és a hála érzéséből kiindulni és akkor áldott lesz az életünk! Ez ad erőt a fejlődéshez is. Akár kevés, akár sok, legyünk értek hálásak! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka