,, Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Máté 24, 45-51
A kisgyermekeknél észrevehetjük milyen hamar megtanulják, mi az övék. Ha valaki a játékukat, a tulajdonukat el szeretné venni, már mondják: Enyém. A birtoklás vágya nemcsak tárgyakra vonatkozhat. Biblia int, hogy más tulajdonát tartsuk tiszteletben, amikor a Tízparancsolatban is hangzik: Ne lopj. Mindemellett saját tulajdonunkra úgy kell gondolnunk, hogy azt kaptuk, az megbízásként van nálunk. Azért kaptuk, hogy gazdálkodjunk vele, és tisztában legyünk azzal, hogy egyszer számot adunk. Egyik vallásórán énekeltünk egy éneket, ahol volt egy ilyen sor: az Úré. Egyik kisgyermek felháborodottan kijelentette: Már hogy lenne az Úré? Az enyém. Ennek a gyermeknek a hozzáállása sokszor a mi hozzáállásunk is.
Szolgának lenni felelősség. Hiszen a gazda, aki megbízta szolgáit látta bennük a megbízhatóságot a feladat elvégzésére. Mégis volt két szolga között egy óriási különbség, mi az? Nem arról beszél Jézus, hogy ki vétett a várakozás alatt nagyobb hibákat, ki a bűnösebb, hanem ki az aki hűségesen végezte a dolgát. Mindenkor Isten színe előtt vagyunk. Gondoltál-e már úgy a mindennapokra, hogy Isten most is itt van és lát? Ez a figyelmeztetés mindenkinek szól, aki Jézust követi. Kaptunk ajándékokat, tehetségeket, feladatokat, gazdálkodjunk vele. Mi az amit ma is tehetsz? Sőt! Kaptunk Istentől kegyelmet, szeretetet, hogy ne csak magunknak tartogassunk, hanem adjuk tovább az örömhírt szóval, tettel! Ámen.
Kocsis Leila,
Szigetlanka