„S ekkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret és főtt lencsét, és ő evett és ivott, majd fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget.” (1Móz 25,34)
Vannak emberek, akik a hasukkal gondolkodnak és azt is mondják: ami a kézben van, az nem hazugság. (Ce-i în mână nu-i minciună.) Kenyér legyen és lencse, étel és ital: együnk, igyunk, holnap úgy is meghalunk. Az ilyen embereknek nagyon nehéz beszélni szeretetről, üdvösségről, lelkiekről. Bár nem lehetetlen az ő megtérésük sem, mert Istennél semmi sem lehetetlen, de kemény dió.
Ézsaut nem érdekelte az elsőszülöttségi jog és a vele járó áldás. Éhezett és ő jól akart lakni. Jákób ezt könyörtelenül kihasználta. Nem akarom Jákóbot bántani. Hogy jövök én ehhez? Az ő rafináltsága akkor sem kell, hogy példa legyen. Nem feltétlenül tenném ide azt az Igét, amit Jézus mond: “legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16) Ettől függetlenül a keresztyén embereknek bölcsnek és óvatosnak kell lenniük, mint a kígyók, miközben ártatlanoknak kell maradniuk, mint a galambok. Ez arra ösztönöz, hogy az emberek legyenek éberek és tájékozottak a körülöttük zajló eseményekről, de ne essenek túlzásba a gyanakvásban vagy a gonoszságban. Tehát nem bántanám itt Jákóbot, de nem is ez a legnagyobb hőstette.
Itt egyértelműen Ézsau a ludas, akinek nem számítanak a lelkiek. Sokan ma is úgy vannak ezzel, hogy nem fektetnek bele a lelki munkába és mégis várják a lelki eredményeket úgy, hogy nekik mindig az anyagiak voltak a legfontosabbak. És még panaszkodnak is utána, hogy lelkileg kiüresedtek, kiégtek. Mit vártak? Ha krumplit vetsz, nem nőhet ki abból a földből paradicsom… Fontosak a támogatások, a pályázatok, a pénz, de ha nem lelki alapja van, csak egy program marad, amit ki tudunk pipálni, ám lelki növekedés nem várható. Bátran fektessünk bele a lelki munkába, mert előbb-utóbb meg fogja hozni a gyümölcsét. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka