“Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9)
Kedves Testvéreim!
Valaki a napokban megkérdezte tőlem, mi lett volna a világgal, ha Jézus nem születik meg első karácsonykor? Kicsit meglepődtem a kérdésen, de aztán rájöttem, ma is sokan élik úgy az életüket, hogy nem nyilvánvaló számukra a karácsony örömhíre. Tudomást sem vesznek róla.
Honnan lehet ezt látni, érzékelni? Azt szokták mondani, hogy a titkon elsírt könnyeknek nincs statisztikája. Tudom, hogy nincs még egy nap, amelyen annyi titkos könnyet hullatnának magányos szobákban, mint karácsonykor. Mindenkinek megvan a maga problémája, terhe, baja, nyomorúsága, amit karácsonykor sem tud csak úgy, egyszerűen levetni magáról.
Jó, ha tudjuk, a kisjézusos-angyalkás-betlehemes-vallásos romantika is csupán különleges hangulatba ringat, de erőt nem ad arra, hogy az élet kemény realitásai között szilárdan megálljunk!
Akit azonban Isten szeretete éltet, az akkor sem törik össze, amikor körülötte minden darabokra hull. Ebből a szeretetből, amit az ember Istentől kap Jézusban, telik mások vigasztalására, áldást hozó szolgálatra, a szeretet pazarlására. Tudd, hogy Isten szeret téged, és azt is tudd, hogy Isten körülötted mindenki mást is ugyanígy szeret.
Isten már kétezer évvel ezelőtt könyörült ezen a világon. Most rajtunk a sor, hogy tudtul adjuk a világnak! Minden jó szó, minden jó tett, a segítő szeretet minden megnyilvánulása jeladás arról, hogy Isten szeretete testet öltött a földön! Nem a meggyőző érvelés a leghitelesebb bizonyíték, hanem az olyan jótett, amin átsugárzik valami Krisztusból! Ebből látja meg a világ, hogy van Isten! Ez biztatja a fázó, elkeseredett, szomorú embert is arról, hogy íme, Isten őt is szereti! Így éltet Isten szeretete! Kezdjetek el élni, szeretni!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek áldott karácsonyi ünnepet, és boldog új évet. Legyen nyilvánvaló életünkben Isten szeretete úgy, hogy megfogjuk, megragadjuk azt! Ámen!
Mindenkit várunk alkalmainkra! Ünnepeljünk együtt!
Rácz Ervin-Lajos,
szigetlankai lelkipásztor és a presbiterek