6. Jakab levele – A nyelv

„Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.  Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.  Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.” (Jakab 3,1-12)

Alfred Nobel 1866-ban feltalálta a dinamitot, ezzel forradalmasította a bányászat és az építőipar lehetőségeit. A dinamit közvetetten sok embert összehozott, sok embernek tette lehetővé a találkozását új utak épülésével. Ezzel együtt a svéd kémikus találmánya, a dinamit, elkezdett katonai felhasználásba is kerülni. Sokan azt gondolták, hogy hihetetlen ereje által hozzájárul majd a békéhez, de ennek ellenére inkább a háború és különböző katonai hadműveletek eszközévé vált, ezzel tönkre téve emberi kapcsolatokat, családokat, nemzeteket. Ugyanaz a találmány hozott örömet és sírást. Valami hasonló robbanóeszköz van mindannyiunk szájában: a nyelvünk.

Nagyon nagy tükröt tart elém ez az Ige, mert tanítói szolgálatot végzek, azaz prédikálok. És ebben nagyon sok hibázási lehetőség van. És szoktam is hibázni. Talán meg is bántottam embereket beszédemmel, akarva akaratlanul.

A nyelvnek irányító ereje van. A rosszirány, vagy irányítás nélküliség mögött szavak állhatnak. A ló és a zabla, valamint a hajó és kormány hasonlatok erre utalnak. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ki irányítja a nyelvünket, kinek a hatalmában vannak a szavaink, mert az egész életünk irányát meg tudja határozni. Szörnyű érzés, amikor az ember azt tapasztalja, hogy az élete kezd teljes mértékben szétesni. Szétesik egy házasság, egy karrier, egy gyülekezet, egy család, egy élet. Sokszor a szétesett irányítás mögött azok a szavak állnak, aminem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, vagy észre sem vettünk.

A nyelv pusztító erő. Elég egy szó, egy mondat és máris lángba borult egy házasság. Elég egy szó, egy mondat és máris lángba borul egy ország. Háborúk is minden esetben vezetők által kimondott szavak, mondatok miatt indultak el lángba borítva a világot. Jakab a nyelv pusztító erejét a tűzhöz hasonlítja, nem is átlagos tűzhöz, hanem az erdőtűzhöz. Piciny dologból indul az erdőtűz, de fékezhetetlen pusztítóvá válik. Sokszor azt hisszük, hogy ha vitában legyőzünk valakit, és már nincs ellenérve, akkor győztünk. Lehet, hogy legyőztük, de nem győztük meg, úgy tűnik, hogy veszített, de valójában mi veszítettünk.

A nyelv pusztító hatalom, amely nagyon könnyen kerül pokoli befolyás alá, forrása a gyehenna tüze. Ezzel együtt azt is tudnunk kell, hogy nyelvünket nem csupán a pokol tüze tudja lángba borítani, hanem a Szentlélek tüze is. Amikor valakinek a szavait, a beszédét a Szentlélek tüze járja át, akkor ott, ahol ő megszólal ott ébredés van, ott megtelnek a templomok, megváltoznak az életek, helyre állnak elpusztított helyzetek.

Jakab arról is beszél, hogy szavaink lelepleznek bennünket. Forrásnak nevezi a szavakat, amely vagy édes vagy keserű. Olyan nem nagyon van, hogy egyszer jó vizet, egyszer pedig rosszat ad ugyanaz a forrás. ”Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Péld 18,21) – mondja a prédikátor. Istendicséret és átok is hangzik ugyanazon a hangon, ugyanabból a nyelvből, forrásból – nem jó ez így! Nem mindegy, hogy mit mondunk, nem mindegy, hogy mi jön ki a szánkon, mert élet és halál is lehet a szavainkban.

Mi van a szavaink mögött? Sokszor humorizáló embert látunk, de a szakemberek azt mondják, hogy a humorérzék kifejlődése éppen egy traumát jelez, aminek a védekezési mechanizmusához tartozik hozzá. Miért beszél hangosan valaki? Mert úgy érzi, elveszti az irányítást, vagy távol van a másik lelke. Miért bántalmaz (bullyingol) valaki, akár az iskolában, mert őt is bántalmazzák mások. Ez nem magyarázat a szörnytettre, de a támadások mögött talán érdemes ezt is észrevenni, lehet, hogy más lesz a rálátásunk. Miért beszél valaki állandóan az anyagiakról? Mert nem érzi magát biztonságban, inog alatta a talaj, ezért keresi a kapaszkodót.

Sokszor konferáltam előadásokon, összejöveteleken, lelki alkalmakon. És mondtam ilyeneket: átadom a szó XY-nak. Ez lenne az egyetlen megoldásunk arra, hogy szavaink jól süljenek el. Adjuk át a szó Jézusnak és Ő tudja, mit kell mondjon rajtunk keresztül. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka