„Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, helyesen cselekedtek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezik. Mert aki ezt mondta: „Ne paráználkodj!”, ezt is mondta: „Ne ölj!” Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,1-13)
Személyválogatás, kivételezés, favoritizmus: ez a téma mindig érzékeny, ha érintve vagyunk. Mély sebeket tud elhelyezni, pláne egy gyermek szívébe, amit aztán hordozhat akár egy életen át is, de tehet ez ellen.
Mielőtt az Ige alapján beszélnénk erről, érdemes azt leszögezni, hogy mi nem személyválogatás. Mert nagyon sokan benézik, szándékosan vagy tévedésből. Nem személyválogatás például az identitásom megélése. A családomat, a hozzám közel állókat, a nemzetemet jobban szeretem mind másét. Ezzel nincs semmi baj, mert értük vagyok először is felelős. Nem szeretem azonban a bennük levő bűnt, azt talán méginkább ki kell szeressem belőlük. A témával ugyanakkor nem bátorítunk tiszteletlenségre és irigységre! Egy tisztség hordozóját az igazság elmondásával lehet tisztelni, de szeretettel és jót akarva, nem pedig megalázva. Ki mint élne, úgy ítél. Nem kritizálhatunk úgy egy magasabb beosztásban levőt, hogy legszívesebben mi csinálnánk azokat a hibákat, amit ő követ el. Éppen ezért, mindenekelőtt vizsgáld meg magad, nem-e az zavar a legjobban, amilyen vagy, vagy lennél a másik helyzetében! Ez a prédikáció is neked szól, és nem a szomszédnak.
Érdekes olvasni Jakab levelét úgy, hogy tudjuk, Jézus testvérér írja le. Már többször említettük ezt, de ennél a témánál ez még hangsúlyosabb. Csak úgy érdekességként belegondolhatunk abba, hogy Mária, az édesanyjuk hogyan viszonyult a Megváltóhoz, és hogyan a kis Jakabhoz. Ez utóbbi vajon tapasztalt-e kivételezést? No és József? Hogyan viszonyult nevelt fiához, Jézushoz és hogyan édesfiához, Jakabhoz? A személyválogatás emberi oldalát biztos megtapasztalta Jakab, nem volt idegen tőle a téma. Azt tudjuk, hogy hogyan kezelték Jézus népszerűségét: féltek, bolondnak hitték, el akartak határolódni tőle, tehát nagyon is emberi érzések uralkodtak olykor a szent családban is. Jakab Jézus feltámadása után csatlakozott igazán a közösséghez: hogyan kezelhették az apostolok, biztos nem várt külön elbánást, mert szolgált, és meg is volt szolgálatának a gyümölcse.
Mi a helyzet ma a családokban? Éreznek-e kivételezést a gyermekek. Van-e okuk rá. Ha másra nem jó ez az igehirdetés, legalább ebbe gondoljanak bele a szülők és ha baj van, változtassanak jó irányba! Mi van a házasságban? Többet várok el a házastársamtól, mint amennyit én adok neki? Egyáltalán kell-e ezt mérni? A társadalomlomban, a munkahelyen, az utakon tapasztalok kivételezést? Ha az Egyházban is ez van, miért csodálkozunk, ha ürülnek a templomok? Kivételezés, megbélyegzés. kategorizálás – vizsgáljuk meg magunkat, nem-e minket érintenek ezek, elkövetőként.
Jakab példája éppen egy templomi jelenetet mutat be nekünk. Egy gazdag és egy szegény ember áll előttünk. Ki a gazdag? Az, aki tőlem gazdagabb, vagy én is az vagyok? Ki a szegény? Én, amikor áldozati pózba bújok. Ez is olyakor relatív. Jakab törvényszéki példát hoz. A korabeli törvényszéki eljárások szabadtéren, közönség előtt zajlottak. Ha egy gazdag ember megjelent, vastag gyűrűvel az ujján, a népnek szimpatikus volt és tudni lehetett, ő nyerte meg a tárgyalást. Szimpátiaszavazások, like-vadászat, sznobizmus ma is igazságtalan megítéléseket eredményez. Aki nagyobb akar lenni, szolgáljon! – ezt üzeni ma is Jézus a gyülekezeteknek.
A favoritizmus a gyűlölet üzemanyaga. Szeresd felebarátodat! – ez ellen a parancsolat ellen vétel akkor, amikor nem látod azt, akinek szüksége van szeretetedre és nem adod meg neki. Márpedig ez éppen olyan bűn, mint a többi. További spekulációk következnek ebből és lövészárkokat ásunk egymás közé, sebeket sebekre halmozva. Valljuk meg őszintén, sokszor annak megfelelően ítélünk, ahogy mi látni véljük a világot, ami a mi érdekünk. Vitákat megnyerünk, de embereket ezáltal el is veszítünk.
Mi a megoldás a személyválogatásra, mint a társadalomban terjedő daganatos betegségre? Két orvosságot ajánl az Ige:
1, Ne ítélj a megjelenés alapján!
„Isten nem személyválogató.” (Róma 2,11) – mondja ezt Pál apostol. De Isten is azokat tudja szeretni, akik engedik magukat szeretni. A lelkész is azt tudja szeretni, aki hallgatja az igehirdetést, aki felé alkalma van szeretetet adni. Csak azok felé tudunk felelősséggel lenni, akik felelősséget vállalnak magukért.
„Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) – hangzott el egy királyválasztás előtt. Amikor mi döntünk, ezt mi is vegyük figyelembe! Jól csak a szívünkkel látunk.
- Gyakorolj szeretetet azok felé, akiktől nem vársz viszonzást.
Özvegyek és árvák példája jelenik meg az előző rész végén, ők tényleg azok, akiktől nem várhatott viszonzást az, aki jót tett feléjük. Ugyanakkor mégis nekik volt szükségük a szeretet megnyilvánulására. Ítélkezel vagy irgalmas vagy? Ha itélkezel, akkor olyan mértékkel mérnek téged is. Biztos, hogy érdemes ebbe az utcába bemenni? Irgalmas vagy, azt azt jelenti, hogy te is tapasztaltad az irgalmat. Ha nem gyakorolsz irgalmat, félő, hogy nem is fogadtad el Isten irgalmát.
Válaszolj őszintén erre a kérdésre: neked szükséged van Isten irgalmára? Nekem igen. Nagyon. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka